Kezdjük az álmokkal!

Egy családi önellátó kert megvalósulása az álmok-elvek-szükségek tengely mentén indul el. Már maga a területigény felmérése is jobb esetben feltételezi a fentiek tisztázását. Az első, gyakorlati kérdéseket fejtegető blogbejegyzés tehát nem is szólhat másról, mint az álmok és elvek tisztázásáról, s ezek alapján a fő célok megfogalmazásáról. A szükségletekről külön fogunk írni. A vállalkozásunk lelki háttérét Megmondjuk a magunkét c. írásunk foglalja össze.

A vízió. És az elvek.

Nem kell ahhoz tudni, miről szól a dragon dreaming, hogy világos legyen: a homályos vízió, bennünk megszülető érzés, megérzés nyomába szegődve jutunk el a célhoz. Megálmodtuk. Most adjunk nevet is a gyereknek, fogalmazzuk meg a teljesség igényét megközelítve, mi az a rendszer, amelyet szeretnénk létrehozni.

Egy olyan helyen akarunk élni, amely egész családunk számára lehetővé teszi lényünk minél teljesebb fejlődését. A Föld ezen pontjáért, az itt létrejövő életért teljes felelősséget vállalunk. Ezen a helyen talaj, növény, állat és ember természetes harmóniában él egymással. Egy nagyobb, hasonló elvű közösség részeként akarunk élni, melyet tágabb családunknak tekintünk. Mi itt csak azt tesszük, ami belőlünk természetesen fakad, élünk úgy, ahogy jónak látjuk. Mindebből magától következik, hogy másoknak példaként szolgálunk majd, ahogy megint mások nekünk szolgálnak példaként. E helyen életünk minden napján az érezhető szeretet áramoltatását gyakoroljuk. Tehát: építjük az Új Földet.

Figyelmes olvasók megjegyezhetik: mindenki kicsit másképp mondja ugyanazt. Hát persze! De azért egyszer mindenkinek ki kell mondania a maga nyelvén. Mélyebb, teljesebb megfogalmazás után keresők a permakultúra elvein is eltűnődhetnek, de haszonnal forgathatják az Anasztázia-könyveket is.

Most, hogy leírtuk a frankót, tisztázzuk Szeretetkertünk néhány konkrét jellemzőjét.

1. Tudatos

Fontos, hogy ezen életünk hátralévő részében minél teljesebben fejlődjünk, lényünk minél nagyobb területét belássuk, azaz tudatosodjunk. Elég időbe telt, mire rájöttünk, hogy ez a legfontosabb. Most már bármely tevékenységet folytatunk is, ez az igény ott kell, hogy legyen bennünk. Egészen más lesz ugyanis a pillanatról pillanatra megélt életminőségünk, s így két kezünk munkájának gyümölcse is. Aki kipróbálta, tudja!

2. Önellátó

Meghatározások számtalan helyen olvashatók, többek között a Kun András által szerkesztett „Beszélgetések az önellátásról” szóló kötetekben is (de elolvashatod Leigh Tate Farm? Homestead? What are we about? c. bejegyzését is). Mellőzzük a hosszú fogalomboncolgatást. Arról van szó, hogy az önellátás egy hosszú távú cél, melynek elérése időbe telik. Tehát tisztázni kell, már az elején, miben és milyen mértékben akarunk önellátóvá válni – a végén.

Megfigyelésünk szerint a családi önellátás prototipikus képzetéhez a zöldség és gyümölcs megtermesztése tartozik. Persze a kiskert jó kezdetnek, de nálunk nem merülhet ki ebben a dolog. Viszont fontos látni azt is, hogy ha a konyhakerten túl többek között a gabona vagy olajnövények termesztése és feldolgozása, illetve a tűzifa előállítása is cél, akkor már nagyobb területet igénylő és nehezebb munkákról beszélünk. S akkor még nem varrtunk magunknak saját termesztésű lenből készült ruhát…

Egyelőre a következőt látjuk:

  1. Élelmiszer önellátás. Kiskert, gyümölcsfákat is magukba foglaló erdőkert, és családi méretű területen gabona- és olajnövények termesztése. Az ivóvizet a vízönellátó rendszer alapján kiépítve esővízből nyerjük. Ehhez jön a családi méretű méhészetből nyert méz, és kis mértékben az állati fehérje tojás és tejtermékek formájában (inkább élvezeti cikként, mint napi táplálékként).
  2. Energia önellátás. Autonóm épület, Nap- és szélenergia hasznosítása. Fűtéshez szóba jöhet bozótkomposztos padló- vagy falfűtés és/vagy tömegkályha. Napkollektor, napelem, esetleg passzív üvegházból származó hőlégcserés rendszer segít az elektromosság, az otthon melege és a meleg víz előállításában. A tájolással, építőanyagokkal nyert optimális viszonyok, az ökologikus építkezési elvek alkalmazása (pl. vályog, szalmabála, szupervályog, stb. lehetőségek) e rendszer részei lesznek. És persze a komposztvécé is. 🙂 No meg hát a minél teljesebb hulladékhasznosítás a területen belül (pl. műanyagok, fémek). Az ám! Világ ökobetyárjai egyesüljetek!
  3. A többi kísérletezés kérdése lesz.  Fontos, hogy nyitottak vagyunk arra is, hogy számos más szükségletünkhöz csere, vagy majdan helyi közösségi pénz útján jussunk hozzá. Az átmeneti időszakban marad a piaci pénz és a vásárlás. Meg kell tervezni a kertünk kapacitását is, hogy tudjuk, egyáltalán mit lehet kihozni a rendszerből. Lesz-e majdan saját készítésű ruha, edény, sőt, toll és ceruza – no meg ökolaptop (ok, ez vicc! 😀 )?  És ki készíti el? Mert nekünk valószínűleg már nem lesz időnk rá.

3. Közösségi

Nagyon fontos szempont, hogy a családot mint nagyobb egységet fogjuk fel, melyben a vérrokonságon túl egyéb szoros emberi kapcsolatok alapján is egymáshoz tartozunk majd. Erre számos példa van sokféle fogalommal különböző paraszti kultúrákban. Nagyon fontosnak tartjuk annak tisztázását, hol és hogyan fogunk tudni közösségben élni – már az elejétől.

A gyermekek miatt lényeges, hogy ne egy elszigetelt tanyára költözzünk, hanem (1) vagy olyan helyre, ahol már vannak hasonló szellemű emberek, (2) vagy többekkel együtt telepedjünk le valahol. (3) További lehetőség persze, hogy pionír szellemben magunk vágunk utat a dzsungelben, s  reménykedünk, hogy  többen odatalálnak majd. Mindenesetre fontos, hogy a gyermekeink tanulását (még ha unschooling jellegű is) alapvetően kis közösségi formában képzeljük el. Tehát komoly átgondolást igényel a közeljövőben, hol és hogyan tudjuk a közösséget biztosítani kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A tapasztalt Joel Salatin is egyetért azzal, milyen fontos a közösségi szempont egy terület kiválasztásánál. Földi paradicsomot akármilyen elfuserált, kedvezőtlen helyen ki lehet alakítani. De ha nincsenek ott körülötted azok, akikkel szívesen vagy együtt, akkor megette a fene az egészet!

Ötletfélék

Végül néhány további fontos jellemző címszavakban (idővel biztos külön írásokká duzzadnak):

Szeretetkertünk rendszerének kialakítása során alkalmazzuk majd a permakultúra Bill Mollison és Geoff Lawton által javasolt fogásait.  A táplálkozás főként növényi alapú, kis mértékben ovo-lakto vegetáriánus lesz. Igyekszünk a természetet másolni, az élet elveit a lehető legjobban alkalmazni, a saját belső ritmusunkat és a Kertünk egészének ritmusát mindig figyelembe venni, segíteni, támogatni, kísérni, alkalmazkodó, szelíd beavatkozást végezni (legyen szó gyümölcsfákról vagy kölkökről… 🙂 ).

Nyilvánvaló, de azért hadd írjuk le: időnket minél hamarabb és lehetőleg teljes mértékben a Kerttel kapcsolatos munkákra szeretnénk fordítani, nem a kölcsönt nyögve görnyedni egy életellenesen kialakított munkahelyen. Mélyen együtt érzünk azokkal akik egyelőre ilyen helyzetben vannak és kívánunk nekik minél több szabadságot!

Ami most kimaradt, azt pótoljuk. Kérdésekre nagyon szívesen válaszolunk. Buzdítunk mindenkit, hogy gondolkodjon velünk együtt! Alább írd le Te is a véleményedet! Az anyagot meg oszd meg és uralkodj!

Megmondjuk a magunkét tudatunk fejlődéséről

Blogunk bemutatja, hogyan jutunk el önellátó családi gazdaságunk létrejöttéig. A kép azonban csak úgy teljes, ha egy pár szót azért ejtünk egy fontos előfeltételről: a tudatunk átalakulásáról. Ebben látjuk ugyanis annak okát, hogy megszületett bennünk a SZÁNDÉK. A folyamatot ez a bejegyzés foglalja össze. Mélytengeri tudatbúvárok vigyázzanak! Kis víz!

A változtatás igénye: irány a Most!

Sodródtunk az árral 20-as éveink második felébe lépve, aztán jól összesodort bennünket az élet. S első gyermekünk is úton volt már, amire egyre világosabb lett, hogy bennünk és körülöttünk is túl sok még a félelem és  szenvedés, túl sok a tudattalan mintázat, amelyet eddig életünk során magunkba emeltünk és alkalmazunk. Megszületett mindkettőnkben a maga módján, hogy változásokat akarunk. Máshogy élni, máshogy csinálni, mint ahogy mi tanultuk.

Elsők között felfedeztük, mi mindenre jó a Most hatalma. Lassan megtapasztaltuk a hétköznapjainkban, hogy az „itt és most” elvét gyakorolva vagyunk csak képesek a lényünket érezni.  Ebből a letisztultabb tudatállapotból pedig több minden következik. Sokkal inkább kering bennünk a jó érzést, a szeretetet, empatikusan tudunk másokhoz viszonyulni.

Nevelni és nevelődni

Tudattalan reakcióink során még fel nem számolt félelmeinket vetítjük ki a világra, miközben apáink, anyáink, óvónőink és a szomszéd bácsi nekünk intézett keresetlen szavait böfögjük vissza. Ennek kártékony hatására gyermekeink figyelmeztettek a leginkább. Ezért egyre inkább kezdtünk tiszta figyelmet fordítani gyermekeinkre és magunkra: s no lám, hihetetlen mély bizalom és szeretet áramlik a kis családban.

A lányok minden reakcióját kihasználva igyekeztünk tanulni magunkról. Komoly spirituális, önmegismerést elősegítő erőt képviselnek a kicsik. Próbálunk ez adományukkal minél többet élni (e témáról talán lesz egyszer egy bejegyzés konkrét példák sokaságával… 🙂 ).

A betegségnek szentelt figyelem

Közben Anne révén sokat foglalkoztunk a gyógyszeripar kártékony hatásaival (pl. oltások), homeopátiával, a betegségek lelki gyökereivel. Ebben olyan kiváló szakemberek munkássága volt az irányadó mint Friedrich P. Graf vagy Ruediger Dahlke. Testünk és lelkünk kapcsolatáról nagyon sok, hétköznapban hasznosítható tapasztalatot szereztünk. Ma már kevésbé betegszünk meg, s ha igen, tudunk a betegségek lelki gyökereire következtetni, mélyen magunkban változtatni, szelíden kezelni, s örömmel gyógyulni. Minden egyes ilyen tapasztalat segít, hogy tudatunk minőségét javítsuk és személyiségfejlődésünk újabb és újabb szakaszába lépjünk.

A tudat vezet – a test követ

Közben a valóság természetéről is új belátásaink lettek. Szilárd előszeretettel foglalkozik pl. a tudat és az anyag kapcsolatával, önhipnózissal, módosult tudatállapotokkal (drog nélkül!), a tudat összpontosításának alkalmazásával. Hatással volt rá Thomas Campbell metaelméleti munkája, amely hamarosan talán magyar nyelven is elérhető lesz. Megértettük, hogy minden tudás, amely számít és számítani fog az életünkben, bennünk van. Szükségünk volt/van azonban időről időre arra, hogy e belső tudásunkra emlékeztessenek. Ilyen témában szívesen hallgattuk pl. Mooji kedves párbeszédeit, vagy a spiritualitás fenegyerekének, Bentinho Massaronak keresetlenül is találó szavait. S mindenek előtt: kísérltezünk magunkkal. Tapasztalati úton győződünk meg minden információról, melyet hallunk vagy olvasunk.

Közben folyamatosan állunk át a növényi alapú táplálkozásra, tűnik el a cukor a háztartásunkból, s minden erőltetés nélkül egyre életerősebbek vagyunk. De mindezt már következménynek tekintjük. Ahogy Campbell szokta hangsúlyozni: a tudat vezet – a test követ.

Érés, avagy: nem pénz, hanem idő!

Az utóbbi időben foglalkozunk a félelmeink, tudattalan mintázataink azonosításával és ezek módszeres felszámolásával. Testi és lelki gyógyulásokat tapasztalunk. Sokat figyelünk arra, mit eszünk. Azok számára, akik valamelyest tájékozottak az önellátó biogazdálkodással kapcsolatban, talán már nem olyan meglepő, hogy megfogalmazódott bennünk Szeretetkertünk megvalósulásának gondolata.

Fontos itt kiemelni a folyamat „passzív”, természetét. Úgy érezzük, vár ránk egy hely a Földön, amelyért mi vállaljuk majd a felelősséget. Vár ránk egy nagy családi, kis közösségi élet, amely a szeretetre mint naponta tapasztalható valóságra – s nem mint üres eszmére –  épül. Ez már mind megvan. Most először képesek is vagyunk így érezni. Nem pénz kérdése lesz.

Nem állunk ellent, megyünk, amerre mennünk kell, erőfeszítés nélkül, gondoskodó sodrással. Most már tudjuk: látszólag parttalan sodródásunk annak idején nem volt véletlen. Így, vagy úgy, de haladunk arra, amerre belül mindig is akartunk – gyermekkorunk óta.

Világos, hogy időt vesz igénybe, amire a bennünk élő lélekképek szemmel láthatóan kifejeződnek az életünkben. Elvégre egy nagyvárosi szobában ülve születnek ezek a sorok, s nem a tanyánkon. A megvalósulás folyamata olyan gyors lesz, amilyen gyorsan képesek leszünk belsőnkben tovább fejlődni – lépésről lépésre. Ez érés. Siettetni nem lehet – de mindent meg lehet tenni, hogy ámulatba ejtő sebességgel történjen (különbség!). Ennek részleteiről már további, gyakorlatiasabb bejegyzéseinkben olvashattok. Több kertelés nem lesz! (Illetve lesz, de másmilyen kertben :-)).

Ezennel útjára bocsátjuk a szeretetkert.wordpress.com oldalt!

Ha tetszett az írás, kérlek nyomj rá itt alattunk a megfelelő gombra, továbbá oszd meg a bejegyzést barátaiddal és ellenségeiddel. S persze szólj hozzá! Mondd el, mit gondolsz! Tényleg!