Kezdjük az álmokkal!

Egy családi önellátó kert megvalósulása az álmok-elvek-szükségek tengely mentén indul el. Már maga a területigény felmérése is jobb esetben feltételezi a fentiek tisztázását. Az első, gyakorlati kérdéseket fejtegető blogbejegyzés tehát nem is szólhat másról, mint az álmok és elvek tisztázásáról, s ezek alapján a fő célok megfogalmazásáról. A szükségletekről külön fogunk írni. A vállalkozásunk lelki háttérét Megmondjuk a magunkét c. írásunk foglalja össze.

A vízió. És az elvek.

Nem kell ahhoz tudni, miről szól a dragon dreaming, hogy világos legyen: a homályos vízió, bennünk megszülető érzés, megérzés nyomába szegődve jutunk el a célhoz. Megálmodtuk. Most adjunk nevet is a gyereknek, fogalmazzuk meg a teljesség igényét megközelítve, mi az a rendszer, amelyet szeretnénk létrehozni.

Egy olyan helyen akarunk élni, amely egész családunk számára lehetővé teszi lényünk minél teljesebb fejlődését. A Föld ezen pontjáért, az itt létrejövő életért teljes felelősséget vállalunk. Ezen a helyen talaj, növény, állat és ember természetes harmóniában él egymással. Egy nagyobb, hasonló elvű közösség részeként akarunk élni, melyet tágabb családunknak tekintünk. Mi itt csak azt tesszük, ami belőlünk természetesen fakad, élünk úgy, ahogy jónak látjuk. Mindebből magától következik, hogy másoknak példaként szolgálunk majd, ahogy megint mások nekünk szolgálnak példaként. E helyen életünk minden napján az érezhető szeretet áramoltatását gyakoroljuk. Tehát: építjük az Új Földet.

Figyelmes olvasók megjegyezhetik: mindenki kicsit másképp mondja ugyanazt. Hát persze! De azért egyszer mindenkinek ki kell mondania a maga nyelvén. Mélyebb, teljesebb megfogalmazás után keresők a permakultúra elvein is eltűnődhetnek, de haszonnal forgathatják az Anasztázia-könyveket is.

Most, hogy leírtuk a frankót, tisztázzuk Szeretetkertünk néhány konkrét jellemzőjét.

1. Tudatos

Fontos, hogy ezen életünk hátralévő részében minél teljesebben fejlődjünk, lényünk minél nagyobb területét belássuk, azaz tudatosodjunk. Elég időbe telt, mire rájöttünk, hogy ez a legfontosabb. Most már bármely tevékenységet folytatunk is, ez az igény ott kell, hogy legyen bennünk. Egészen más lesz ugyanis a pillanatról pillanatra megélt életminőségünk, s így két kezünk munkájának gyümölcse is. Aki kipróbálta, tudja!

2. Önellátó

Meghatározások számtalan helyen olvashatók, többek között a Kun András által szerkesztett „Beszélgetések az önellátásról” szóló kötetekben is (de elolvashatod Leigh Tate Farm? Homestead? What are we about? c. bejegyzését is). Mellőzzük a hosszú fogalomboncolgatást. Arról van szó, hogy az önellátás egy hosszú távú cél, melynek elérése időbe telik. Tehát tisztázni kell, már az elején, miben és milyen mértékben akarunk önellátóvá válni – a végén.

Megfigyelésünk szerint a családi önellátás prototipikus képzetéhez a zöldség és gyümölcs megtermesztése tartozik. Persze a kiskert jó kezdetnek, de nálunk nem merülhet ki ebben a dolog. Viszont fontos látni azt is, hogy ha a konyhakerten túl többek között a gabona vagy olajnövények termesztése és feldolgozása, illetve a tűzifa előállítása is cél, akkor már nagyobb területet igénylő és nehezebb munkákról beszélünk. S akkor még nem varrtunk magunknak saját termesztésű lenből készült ruhát…

Egyelőre a következőt látjuk:

  1. Élelmiszer önellátás. Kiskert, gyümölcsfákat is magukba foglaló erdőkert, és családi méretű területen gabona- és olajnövények termesztése. Az ivóvizet a vízönellátó rendszer alapján kiépítve esővízből nyerjük. Ehhez jön a családi méretű méhészetből nyert méz, és kis mértékben az állati fehérje tojás és tejtermékek formájában (inkább élvezeti cikként, mint napi táplálékként).
  2. Energia önellátás. Autonóm épület, Nap- és szélenergia hasznosítása. Fűtéshez szóba jöhet bozótkomposztos padló- vagy falfűtés és/vagy tömegkályha. Napkollektor, napelem, esetleg passzív üvegházból származó hőlégcserés rendszer segít az elektromosság, az otthon melege és a meleg víz előállításában. A tájolással, építőanyagokkal nyert optimális viszonyok, az ökologikus építkezési elvek alkalmazása (pl. vályog, szalmabála, szupervályog, stb. lehetőségek) e rendszer részei lesznek. És persze a komposztvécé is. 🙂 No meg hát a minél teljesebb hulladékhasznosítás a területen belül (pl. műanyagok, fémek). Az ám! Világ ökobetyárjai egyesüljetek!
  3. A többi kísérletezés kérdése lesz.  Fontos, hogy nyitottak vagyunk arra is, hogy számos más szükségletünkhöz csere, vagy majdan helyi közösségi pénz útján jussunk hozzá. Az átmeneti időszakban marad a piaci pénz és a vásárlás. Meg kell tervezni a kertünk kapacitását is, hogy tudjuk, egyáltalán mit lehet kihozni a rendszerből. Lesz-e majdan saját készítésű ruha, edény, sőt, toll és ceruza – no meg ökolaptop (ok, ez vicc! 😀 )?  És ki készíti el? Mert nekünk valószínűleg már nem lesz időnk rá.

3. Közösségi

Nagyon fontos szempont, hogy a családot mint nagyobb egységet fogjuk fel, melyben a vérrokonságon túl egyéb szoros emberi kapcsolatok alapján is egymáshoz tartozunk majd. Erre számos példa van sokféle fogalommal különböző paraszti kultúrákban. Nagyon fontosnak tartjuk annak tisztázását, hol és hogyan fogunk tudni közösségben élni – már az elejétől.

A gyermekek miatt lényeges, hogy ne egy elszigetelt tanyára költözzünk, hanem (1) vagy olyan helyre, ahol már vannak hasonló szellemű emberek, (2) vagy többekkel együtt telepedjünk le valahol. (3) További lehetőség persze, hogy pionír szellemben magunk vágunk utat a dzsungelben, s  reménykedünk, hogy  többen odatalálnak majd. Mindenesetre fontos, hogy a gyermekeink tanulását (még ha unschooling jellegű is) alapvetően kis közösségi formában képzeljük el. Tehát komoly átgondolást igényel a közeljövőben, hol és hogyan tudjuk a közösséget biztosítani kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A tapasztalt Joel Salatin is egyetért azzal, milyen fontos a közösségi szempont egy terület kiválasztásánál. Földi paradicsomot akármilyen elfuserált, kedvezőtlen helyen ki lehet alakítani. De ha nincsenek ott körülötted azok, akikkel szívesen vagy együtt, akkor megette a fene az egészet!

Ötletfélék

Végül néhány további fontos jellemző címszavakban (idővel biztos külön írásokká duzzadnak):

Szeretetkertünk rendszerének kialakítása során alkalmazzuk majd a permakultúra Bill Mollison és Geoff Lawton által javasolt fogásait.  A táplálkozás főként növényi alapú, kis mértékben ovo-lakto vegetáriánus lesz. Igyekszünk a természetet másolni, az élet elveit a lehető legjobban alkalmazni, a saját belső ritmusunkat és a Kertünk egészének ritmusát mindig figyelembe venni, segíteni, támogatni, kísérni, alkalmazkodó, szelíd beavatkozást végezni (legyen szó gyümölcsfákról vagy kölkökről… 🙂 ).

Nyilvánvaló, de azért hadd írjuk le: időnket minél hamarabb és lehetőleg teljes mértékben a Kerttel kapcsolatos munkákra szeretnénk fordítani, nem a kölcsönt nyögve görnyedni egy életellenesen kialakított munkahelyen. Mélyen együtt érzünk azokkal akik egyelőre ilyen helyzetben vannak és kívánunk nekik minél több szabadságot!

Ami most kimaradt, azt pótoljuk. Kérdésekre nagyon szívesen válaszolunk. Buzdítunk mindenkit, hogy gondolkodjon velünk együtt! Alább írd le Te is a véleményedet! Az anyagot meg oszd meg és uralkodj!

Reklámok

5 thoughts on “Kezdjük az álmokkal!

  1. Sok sikert kívánok a tanulási folyamathoz és az álmok megvalósításához! Az olvasás közben a következő kérdések merültek fel bennem: mennyire teszi ez a fajta életmód lehetővé, hogy a gyermekeitek a felnőtt kort elérve szabadon dönthessenek arról, hogy hogyan akarnak élni. Fel lesznek-e vértezve minden olyan készséggel, képességgel és tudással, ami lehetővé teszi az aktív és alkotó részvételt bármilyen jellegű élettérben, azaz abban az élettérben, amelyet a fiatal felnőtt maga választ majd. Megmarad-e a szocializáció során a választás lehetősége, avagy a szülő az aki tudása és lehetőségei révén eleve beszűkíti a fiatal felnőtt választási és életlehetőségeit és a kritikus gondolkodás által górcső alá vehető témákat (értem itt az önmegkérdőjelezést). Van-e egy az általatok felvázolt élet- és szemléletmódban lehetőség arra, hogy a gyermek, majd fiatal felnőtt más jellegű élet- és szemléletmódokat is megismerjen és megtanuljon azokban sikeresen eligazodni?

    Kedvelik 1 személy

    1. Kedves Beatrix!
      Nagyon fontos és izgalmas kérdéseket vetettél fel! Köszönjük!
      Gyermekeinknek igyekszünk a lehető legjobb feltételeket biztosítani, hogy magukat érző és ismerő, nyitott szellemű, kritikus, és nem utolsó sorban önmagukért felelősséget vállaló egyénekké fejlődhessenek. Úgy gondoljuk, hogy ilyen emberek felnőtté válásuk idejére (sőt, talán már jóval előbb is) fel lesznek vértezve minden olyan képességgel, készséggel és tudással, amely szükséges az aktív és alkotó élethez, bárhol legyen is az.
      A magunk elképzelései és mások általunk ismert tapasztalatai alapján azt mondhatjuk, hogy erre egy természetközeli, szeretetközpontú, tudatos, kis közösségi élet jóval ideálisabb, mint mai városias környezetünk.
      Lesz-e lehetőségük a majdani felnőtteknek máshol és máshogy élni, szabad akaratukból? A fentiek alapján nyilvánvalóan igen, hiszen mindenkinek van, akire a leírás illik. Hogy akarják-e majd, az más kérdés, de ezt nyilván ők fogják eldönteni.

      Fontos tisztázni, hogy bármiféle élet-és látásmódbeli beszűkítés mint egyfajta nevelői szándék távol áll tőlünk. Mi élünk, ahogy élünk, ezzel nyilván példát is adunk, amely hatással lesz rájuk. Más dolgok lesznek a környezetükben, mint egy városias életmódban felnövekvő gyermeknél. Bár nyilván mi is fogunk internetet használni, intenzív közösségi életet élni, vagy télen, ha nincs sok kinti tennivaló, akár színházba is menni. Ezek továbbra is elérhetőek maradnak a gyermekek számára, amennyiben a civilizáció nem omlik össze :). De összességében elég más lesz az értékrendjük.
      Végül gondolj bele, hogy komoly fejtörést okozna ma a fiatalok többségének, ha hirtelen maguknak kéne előállítaniuk az élelmiszert, vagy felépíteniük két kis kezükkel a saját házukat. Pedig ezek alapvető szükségletek. Reméljük, hogy a mi gyermekeink ebből a szempontból sokkal életképesebbek lesznek.

      Kedvelés

      1. Mindenki, aki megszületik, hozza a tudást, amit át ad a többieknek. Nem azonnal tudja megtenni, a testi korlátok miatt 🙂 de ha békén hagyjuk a gyermekeket, figyelmünkkel, szeretetünkkel , akkor meg tudja mutatni majd, amit hozott 🙂 soha de soha nem felejti, nem fél, nem lesznek felesleges hiedelmei, kondíciói, amik miatt nem tudja megmutatni mit hozott….. hányan és hányan nem tudjuk megmutatni mit hoztunk ? a félelem, a képességek elnyomása, az emberi lény valódi fogalmának ,tudásának elferdítése… mind mind akadálya az emberi kiteljesedésnek .
        Ha a természettel összhangban fel tud nőni a következő generáció, akkor a csodás emberiség megmenekült !
        Hála Nektek is érte !

        Kedvelés

  2. Kedves Anne és Szilárd!
    Egyrészről szomorúan konstatáltam, hogy a pár héttel ezelőtti bejegyzésem valahol elszállt az éterben. Másfelől viszont nagyon izgalmasnak találom a vállalkozásotokat, álmodozásotokat. Talán azért (is), mert jómagam is sokáig dédelgettem hasonlókat. Magyarország legtávolabbi csücskeire szövögettem is terveket – mindig az aktuális élethelyzetem függvényében: Sárospatak környéke, Őrség, Békés-megye, és végül a Mecsek egyik eldugott, félig elhalt falujában. Ez utóbbi területen (bár másik szegletében) egyébként egyetemistaként jártunk is anno szociológiai interjúzni, és ott élt is egy ilyen kisebb közösség – ez volt Gyűrűfű.
    A dologban talán valóban az a legnagyobb kihívás, hogyan is tudja megteremteni az ember azt a számára még komfortos egyensúlyt a “remeteség” és a “civilizációban való részvétel” között, ami egyfelől a túléléshez szükséges, másfelől még vállalhatónak tűnik. Mert hiába lesz őszre több tíz kiló sárgarépám és krumplim, és hiába tudok elég tűzifát gyűjteni az erdőből (ha ugyan ez még nem vált büntetőjogi kategóriává), attól még nem lesz ruhája a gyerekemnek, vagy útiköltségre pénzem, hogy bejussak bármiért a közeli városba. Nem tudom, ti végül milyen irányba alakítjátok majd a saját történeteteket, én végül olyasmiben találtam volna a megoldást, hogy kutatói-oktatói munkám mellett élnék elvonultan olyan falun kívüli területen (volt akkoriban arra konkrét eladó birtok), ahonnan nincs messze a becsatlakozás a vasútra, amivel elérhetem az egyetemi várost, amikor mennem kell. Az egyikből lehet annyi rendszeres bevételem, ami biztosítja az alapvető szükségleteimet (elnézve a magyar jövedelmeket, ez majdnem csak erre elég…), ugyanakkor szívesen csinálom, és nem kell belefeszülnöm. Emellett viszont a másikból tudok töltekezni, és megélni általa olyasmiket, hogy képes vagyok gondoskodni magamról, előteremteni egy sor terméket, amelyre szükségem van, anélkül, hogy meg kellene vennem. De lehetnek másféle utak is persze, és gyerekkel talán nagyobb kihívás.
    Kíváncsian várom majd a folytatást, az újabb fejezeteket! És sok sikert nektek ehhez a kalandhoz!

    Kedvelés

    1. Kedves Helga!

      Igen, sokféle út van. Azt hiszem, ezt mindenki hamar látja, ha kicsit beleássa magát a magyarországi ökofalvak/élőfalvak és egyéb kezdeményezések rövid, de izgalmas történetébe. (Ehhez egy referencia:
      http://okovolgy.hu/megjelent-uj-konyvunk-beszelgetesek-az-onellatasrol/).

      A kulcs tényleg az, hogy az ember maga találja meg számara a megfelelőt.
      Ismerünk olyan családokat, akik fogták magukat, s kiköltöztek, s igyekeztek a lehető legmélyebben elmerülni a természetben, s minimalizáljak a civilizációs befolyást az életükben. S vannak olyanok, akiknek megvan a földjük, próbálnak átállni, de még mellette dolgoznak, hitelt törlesztenek stb.
      A legtöbben szerintem igyekeznek hídként a két világot összekötni, itt is vannak, ott is. Azt hiszem, ha valaki ki tud szállni a mókuskerékből, utána már egészen másképp viszonyul a civilizációhoz. Nem átkozza el, nem szakítja meg a kapcsolatot vele, egyszerűen átértékelődik a hozzá fűződő viszonya. A függőség, a kiszolgáltatottság szűnik meg. Szabad leszel, s ki tudod választani azt, amire szükséged van mindeféle, a lényed fejlődését gátló keserves kompromisszum nélkül.

      Szeretettel,
      Szilard

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s