Tavaly novemberben éreztem először: most már a bőség korszaka következik. Azóta ezt nagyon sok mindenben megtapasztaltuk. Ezért már-már nem is csodálkoztam, amikor kedves szomszédainktól meghívást kaptunk az első Bőség Földi Találkozóra, amelyre 2017. április 1-én Nemessándorházán került sor. A Zalaegerszeg környéki Bőség Földje Csapat szervezésében találkoztunk, hogy megismerjük egymást, megosszuk egymással értékeinket, ajándékozzunk, cseréljünk, nyitott szívvel vásároljunk, zenével, és jó hangulattal karöltve. – íme egy személyes beszámoló valami új kezdetéről.
Már a facebookon is…
…rövid időn belül mintegy háromezer kattintást élt meg a következő plakát magyar, ill. német nyelvű változata:
A cél nyilvánvaló volt: vannak már olyanok, nem is kevesen, akik túl akarnak lépni a megszokott kereteken, s értékeiket egy olyan hálózat keretén belül szeretnék keringetni, megosztani, amelyben azokat értékelik, s amelyben lehetőség van érzés szerint megtalálni a megfelelő módot: ajándékozás, csere, vásárlás. A lényeg, hogy Önmagunkat adjuk benne, ne kényszerből, hanem szívből, a bennünk élő belső örömből. Leginkább Charles Eisenstein Megszentelt Gazdaságtan (Sacred Economics) c. könyvében olvasottak jutottak eszembe, amikor tudomást szereztem Helga és Zoli révén erről az eseményről. S tudtam, hogy részt szeretnénk mi is venni ebben a most induló regionális (sőt, talán kozmikus!) áramlásban, még ha elsőre bizonytalan is voltam, hogy mivel.
Áramlás, kapcsolódás
Szép, meleg április nap volt – kint. Mi meg bent készülődtünk a standunkkal a kultúrházban. 😀 De előtte még részt vettünk egy kis megbeszélésen a szabadban, ahol a szűkebb szervezőgárda dugta össze a fejét, hogy mint s hogy legyenek a további alkalmak, mik a célok stb. Bár e megbeszélés tartalmára itt nem térnék ki, annyit azért elmondhatok: a kapcsolódás, egymás segítése, kalákázás, értékeinek áramoltatása mind részét képezi a most kialakulóban lévő hálózatnak.
Aztán bent folytattuk már nagyobb körben, idelátogató vendégekkel egyetemben:
S miután mindenki pár szóban bemutatkozott, s elmondta, miért is van itt és mit tud hozzáadni ehhez a hálózathoz, kezdődött a muri, eszem-iszom, veszem-adom. 🙂 A hangulatot zenével színezte többek között Alexander Horsch és Pápai Mária.
Aztán beszállt az egyre szabadabbá váló örömzenébe dr Zodiak Ram (alias Jörg Blochinger), s több jelenlévő is.
Mi meg közben jót áltunk a standunknál. Íme akkor egy körkép:
Tanulság
Több ilyet kell csinálni. 🙂 Na jó, ez nem pontos. Tetszett mindeképp, hogy nem lettek szabva szűk keretek a továbbiakra nézve. Tehát nem lesz egyelőre minden hónap harmadik szombatján csak Sándorházán piac. Hanem minden szempontból nyitott marad, és változó helyszíneken bukkan majd fel ez a kezdeményezés.
Az kiváló volt, hogy mind a Sándorháza határában lévő családi birtokokról, mind a környező falvakból, mind pedig a közeli nagyvárosból, s azon túli helyekről is jöttek látogatók. Nem voltunk túl sokan, ezért átlátható, közvetlen, baráti hangulat alakult ki, emberek találtak először vagy újból egymásra, váltottak szót, cseréltek tapasztalatot.
Továbbá megjegyzendő, hogy a bemutatott portékák klasszikus értelemben vett felvevőpiaca nem is elsősorban az aktív résztvevők közül kerül ki. Bár egymásnak adhatunk sok mindent, jelenleg inkább egy városi színtéren volna érdemesebb előállni (akár nem is nekünk személyesen) házi készítésű termékeinkkel. Azonban a fő hangsúly, Helgáékkal úgy éreztük, nem is ez. Keressük egymást, kapcsolódunk, szépen formáljuk át életünket. S ebben az ajándékozásnak, cserének, örömmel adott pénznek mindenképp kulcsszerepe van. Keressük a nyertes-nyertes játszmákat, melyek után Te is jó érzéssel mész tovább, meg én is. S ebből, igen,: ebből valami nagyon új (s egyszerre rég elfeledett) fog előbukkanni. A többit majd meglátja a világ! 🙂
Családi Szeretetkert 