Vigyázat! Szellemi mélyvíz! Avagy: a kozmikus ember születése :-)

Egy családi birtokon sok minden történik, hiszen itt életed minden része jele van. Ezen belül is van egy-két téma, amely, úgy hiszem, mindenkit végigkísér. Az egyik ilyen a gyógyulás, s ezzel szoros összefüggésben önmagunk megtalálása, mondhatni: önmagunkra való ráébredés. Az alábbi írásban az emberi tudatról elmélkedek, mer’ szoktam… 😀 

Az emberi tudatot olyan régóta manipulálják, hogy nem kis feladat megtudni, mit jelent önmagunknak lenni. Ehhez segítséget nyújt egyrészt a család, az által, hogy sok időt töltünk együtt, nagyon sokféle élményt élünk meg, s dolgozunk fel együtt. És segít a körülöttünk lévő természet is, melyet igazán nem is tekintünk magunktól elkülönültnek. Vagyis: minden lényeges közvetlenül ott van előttünk.

A családi birtok tükröz minden lépésemben, minden gondolatomban, érzésemben és cselekedetemben. Megmutatja, ki vagyok, az által, hogy megengedi, hogy nagyon sok minden legyek.

Folyamatosan önmagammal találkozom, ezt nem is tudom, akarom elkerülni. Azonban felismerni a végtelen tükörjátékban, hogy hol van az, amit önmagamnak nevezek, s hol van az, amely, bár nagyon szeretné, ha azt hinném, hogy én vagyok, mégsem én vagyok – Ez a kihívás! Átlátni én és nem én viszonyát.

Ez csak egy látszólagos dualitás, mivel úgy tapasztalom, a játék arról szól, hogy az egy Forrás mindenben jelen van, s mindig „én vagyok“-ként ismer önmagára. Mégis, hogy lehet, hogy azt érzem, van az én, meg a nem én? Ezt ugyanis nagyon érzem ám, minden nap! 🙂

Ne tévesszen meg senkit ez a megfogalmazás! Ez nem szükségszerűen a másikkal való szembeállítás. Hiszen önmagamat magamban ugyanúgy felismerhetem, mint a másik emberben vagy egyéb lényben, sőt tárgyakban is. S az idegenség hidegrázós érzése akkor is átélhető, ha úgymond másoktól függetlenül,  belsőmben keresem a referenciapontot.

Tehát?

Amire eddig jutottam, az, hogy a kollektív földi tudatban valószínűleg jelen van egy eredeti forma, egy létállapot, nevezzük védikus emberi életnek. Ezt szinte minden ma élő ember magában hordozza.

Ennek vannak jellemzői, mármint egy védikus ember szellemi, lelki, fizikai jellemzői. Ezek összességében minden közvetettséget, meg felesleges kerülőutakat mellőzve közvetlenük ki tudják fejezni az örökkévaló, sokdimenziós lelkünket emberi formában. Ez közvetlen hozzáférést jelent a  kozmikus tudásunkhoz, kapcsolatot őseink bennünk élő láncolatával, s egy egészen, egészen más, teljes emberi tudatot s észlelést jelent, belértve ebbe az anyag és a szellem közötti intim kapcsolat általunk sokáig elfeledett ismeretét, melyet ma gyakran természetfelettinek, misztikusnak titulálunk.

Ezzel párhuzamosan van aztán egy olyan rendszer az emberi kollektív pszichében, amely egészen más elvek alapján működik, s amely később jött hozzánk, s olyannyira belénk férkőzött, hogy ma már az emberi természet részének tekintjük. Egy-két hívószó itt:

szenvedés, harag, magány, bal agyféltekés dominancia, versengés, manipuláció, „szemet húnyva, lelkiismeretünk ellenére tenni valamit“.

S mivel mindkét réteg jelenleg bennünk él (s valószínűleg további alrétegekre osztható – de ki a fene akarja ezt most :-)) , és aktívan, ráadásul sokszor tudattalanul használjuk ezeket, az egyetlen kiút – önmagunk megtalálása – csakis tudatosítással, folyamatos ráébredésekkel, felismerésekkel teli lehet.

Szembenézni, felismerni, elfogadni – elengedni. Egyszóval: rendet rakni magamban.

Ha rendet rakunk, akkor világos lesz, mi az, ami valóban kell, s mi a szemét. A szeméttel sincs semmi baj, ez nem értékítélet, csak fel kell ismerni, hogy már talán nincs rá szükség, s gondoskodni arról, hogy eljusson oda, ahol valaki használja, vagy magától lebomlik vagy nem tudom…

Ez a folyamat olyan szubtilis, olyan sokrétű, s a mindennapok apróságaiba ágyazott, hogy tárgyalása kimeríthetetlen e bejegyzés keretei között. Aki akar példákat, írjon, s küldök neki! 🙂

Egyébként összeesküvéselméletek iránt érdeklődőknek jelzem, hogy pl. Harald Kautz Vellanak van egy érdekes előadása, amely témájában kapcsolódik ehhez az íráshoz. 

 

Valamint németül olvasóknak szívből ajánlom Alfons Jasinski elmúlt években megjelentetett naplófeljegyzéseit, melyek sok szempontból mélyítették ismereteimet.

 

A lényeg, hogy a családi birtokunkon, úgy látom pár hónap elteltével, eszméletlenül gyorsan megy a takarítás. Van is szemét, megy a tisztulás, a gyógyulás, a valódi emberré válás.

Röviden annyit erről, hogy ez igen jó, igen intenzív, és visszafordíthatatlanul megváltoztatja a világot magunk körül, annélkül, hogy ezzel külön foglalkoznánk. A saját magunkért (minden gondolatunkért, érzelmünkért és cselekedetünkért) vállalt felelősség valódi jelentése egyre kézzelfoghatóbbá válik, az agyunk újrahuzalozódik, a testünkben újfajta, eddig nem érzett energiák áradnak szét, és (a saját példámból kiinndulva) megkezdődik az emlékezés folyamta is: az úgymond korábbi, fontosabb földi és földöntúli élményeink visszaköszönnek.

Vagyis: újjászületik a kozmikus ember. Aki ezt éli, és nem csak dumál róla, az tudja, mit jelent ez.

Aki pedig ezt a szöveget végigolvasta, s nem kapcsolt át a TV2-re, az besöpörhet egy elismerő vállveregetést. 😀 Most igyon egy pohár vizet, lazuljon, és merüljön el valami egészen másban!