Permakultúra a köbön

Mintegy 5 éve kísér minket a permakultúra szemlélete. A kapcsolat egyre mélyül, az utazás egyre izgalmasabbá válik. Mindenekelőtt pedig, személy szerint, nagyon nagy örömöt érzek, ha arra gondolok hogy még rengeteg szép dolgot kell majd megtanulnunk alkalmazni a mi környezetünkben.  Megérett egy kis beszámoló e témában.

Laptop előtt ülő Indiana Jones…

…voltam 2012-13 táján. Ha bármi nagy gáz volt az internet dzsungelében, még mindig meg tudtam nyomni az “escape” billentyűt. A valódi természetközeli életről fogalmam sem volt. De mégis, az a néhány év, amikor egy külvárosi lakásban ücsörögtünk, nagyon hasznosnak bizonyult. Sok információt gyűjtöttünk, és beszéltünk meg Annéval, és reméltük, hogy valamikor egy családi birtokon átültethetjük a gyakorlatba a mindenféle ökopraktikát.

Ebben az időben kezdtem elmélyedni a permakultúra témában is. Különösen tetszett a rendszerszemlélete, és az, hogy egy fenntertható környezet kialakításában a tervezésnek lényeges szerepet tulajdonít. A  környezetet alkotó megannyi elem (állatok, növények, talaj, építmények stb.) közötti interaktív kapcsolatok létrhozása, és azok “karbantartása”  a cél, úgy hogy minden lehetőleg a maga természete szerint lássa el a feladatát (legyen szó akár a vízről, akár valamilyen legelő-ásó állatkáról). Mindez pedig olyan mintázatok megfigyelésével kezdődik, amelyek a természeti környezetben létrejövő energiaáramlások látható-mérhető lenyomatai,  pl. szintvonalak egy domboldalon vagy vízfolyások ágszerű elrendeződése).

Ez a cikk személyes beszámoló, nem megyek bele most mindenféle meghatározásbeli részletbe (“mi a permakultúra?” és társai), se nem lesz tudományos igényű a leírás. Helyette elmesélem, honnan indultunk, s hol tartunk most. A többit a témában évtizedes jártasságot szerzettekre bízom (ld. pl. Baji Béla: Permakultúra és önellátó biogazdálkodás)

 

Valamit megszólított bennem

Ezen az úton találkoztam többek között Geoff Lawton videóival is. A ma Permaculture Research Institute névre hallgató, eredetileg Bill Mollison által alapított intezet keretében Geoff széleskörű oktatási tevékenységet végez, gyakorlatilag szerte a világon. A permakultúra egyik jól ismert képviselője és népszerűsítője. Van sok, szép zenével készített, lelkesítő videója, ahol minden második mondatot túlhangsúlyozza. 😀 Mégis, van valami varázsa ezeknek az anyagoknak. Ha mást nem is tett, de felkeltette az érdeklődésemet, megszólított valamit bennem. Annyira feltámadt bennem a vágy, hogy jobban megértesem a környezetemet! Hogy harmonizálni tudjam a saját életteremet, s egyszersmind tiszta élelmiszerrel lássam el a családomat! Mindeközben nem hittem azt, hogy ez valami könnyű sétagalopp lesz, meg hogy én majd az így megtermelt  paradicsomból fogok megélni (bár ki tudja, mi jön még… :-).

A kíváncsiság, a lelkesedés, a tanulni vágyás visz azóta is tovább. Ennek kapcsán örömmel emlékszem vissza egy adott videóra, melyben arról van szó, hogy mit érdemes megfontolni permakultúrás szemszögből, ha valaki egy új területet vásárol. Ennek jelenleg elérhető változatát belinkelem.

 

Ez az anyag azért is vált fontossá számomra, mert a 24. perctől egy olyan domboldal alaptervezését vázolja, amely sok szempontból emlékeztet a mi völgyünk helyzetére. Íme:

boundary_map_final

Persze ezt akkor még nem tudhattam ugyebár, mert nem volt völgy a láthatárunkon. De talán nem véletlen, hogy mikor 2016-ban megláttam ezt a területet, és kapcsoltam ahhoz az érzéshez, amely a permakultúra kapcsán bennem élt már, nem kellett sokat gondolkozni, hogy hol lesz a családi birtok. 🙂 E történet ok-okozati viszonyainak további szerteágazó részleteire most nem térek ki.

Youtube videóktól a PDC-ig

Amit ingyenesen el lehetett érni az interneten, és megragadta a figyelmemet, azt megnéztem, elolvastam, és sokat de sokat gondolkoztam is. Közben a Mollison által írt permakultúrás alapművet is forgattam a kezemben. Valamint megfogalmazódott bennem a vágy, hogy egy tanfolyamot is elvégezzek. Nekem tetszett az a megközelítés, amelyet Lawton is beépít a tananyagaiba. Ő egy olyan alaptervezésből indul ki, amely mindenhol érvényes, különösen egy klasszikus domboldali esetben, amilyen az ő 90-es évek elején kiépített birtoka is volt (ld. fenti videóban a víz, az utak és építmények elrendezésének hármasára épülő tervezést). Lawton azt vallja, hogy ezzel a kezdeti lépéseket lehet megtenni egy permakultúrás környezet kialakítása felé. Az összes többi próbálkozás, problémamegoldás, kaland erre épül. Ezek már egyéni utak.

Nagyon szimpatikus volt az online kurzusa is, legszívesebben már pár éve elvégeztem volna, de akkor még nem érett meg a dolog. Az Élet aztán úgy hozta (mer’ hát az Élet ugye ilyen), hogy már a birtokunkon voltunk az első telet töltve jurtában, minimális internettel, mikor belevágtunk feleségemmel együtt a PDC-be (PDC = Permaculture Design Course).

Geoff és csapata ma már nagyon magas szintre emelte az online oktatást. Egy nagyon alaposan kidolgozott, klasszikus felépítésű kurzust kaptunk, iszonyatos részletességű és mélységű anyaggal (egy példa: Geoff hetente másfél-két órán keresztül válszolt csak a hallgatók által feltett kérdésekre). Mi pedig minden elméletet itthon, a birtokunkon tudtunk életszerűvé alakítani. Elmélyedtünk a terep megfigyelésében, intenzíven tervezgettünk, gondolkodtunk másfél éven át. Amennyire lehetett, megismerkedtünk a területünkkel, de ez a kaland belépője csupán. Alább mellékelem a bizit, ha már van ilyenem. Bár Anne a hivatalos agráros nálunk, úgy döntöttünk, hogy az én nevemet adjuk meg az oklevélen. Most már nekem is van valami papírom, juhu! 😀

PDC_Engelhardt_kep

 

Összességében hadd mondjak még annyit, noha ez nem egy tanfolyamértékelő, hogy szívből ajánlom figyelmetekbe az általunk végzett permakultúra kurzust. Az ár-érték arány mindent összevetve nagyon jó. Lawton oldalán keresztül egyébként elég sok ingyenes anyag is letölthető, a kurzus néhány fejezetét is beleértve.

Végül annyi még, hogy hamarosan el fogunk indítani egy online platformot, ahol a bitokunk permakultúrás kialakítása lesz a fő téma. Képek, leírások, videók kerülnek fel ide, amely egyszer akár valamiféle referenciaanyaggá is fejlődhet majd. Tehát remélem, amögött, hogy permakultúra tervezői végzettségem van, az idő múlásával egyre több felmutatható tartalom lesz.

Egy családi birtok tervei

A tanfolyam elvégzését követően háromnegyed évünk volt a vizsgatervek elkészítésére. Tudtommal ez nem gyakori permakultúra kurzusok esetében. Brutális kérdőívet kellett kitölteni a területünkről, melyhez rengeteg éghajlati adatot, egyéb természeti viszonyokra kiterjedő részletet kellett megadni. Lassan kezdett lehorgonyzódni a fejemben lévő információkatyvasz, és sikerült lépésről lépésre körvonalazni egy tervet, amely e pillanatban a szeretetkert víziójává vállt. Anne görcsösre rajzolta a kezét, én éjszakákon át írtam az anyagot. Utólag visszatekintve nagyon sok érés történt bennünk ez idő alatt. E cikk keretében nem tudom közreadni a teljes anyagot. De egy rövid leírást mellékelek azért angol nyelven, meg akkor álljon itt két térkép a völgyről. Ha egyéb részletek is érdekelnek, akkor 2018. aug. 24-én Zebegényben 16 órától szívesen megosztom Veled a folyamatot, amelyen keresztül mentünk.

 

 

water-access-structure_Engelhardt_final
A többlépcsős terv egyik vázlata. A víz, az utak és építmények lehetséges rendszere a völgyben
FinalDesign_Engelhardt_final
A kész vizsgaanyaghoz készült térkép. A hozzá tartozó, itt nem látható szövegekben azt is leírtuk, miért vannak ott a dolgok, ahol vannak. 🙂

Permakultúra Egyesület, Gyüttment Fesztivál

A közelmúlt eseményeihez tartozik még, hogy beléptünk a MAPER-be, azaz a Magyar Permakultúra Egyesületbe. Sok tapasztalt, lelkes, éles látású embert rejt ez az egyesület. Örülök, hogy bekapcsolódhattunk a munkálatokba. Remélem szívből, hogy gyümölcsöző kapcsolatunk lesz.

Aki jobban meg szeretné ismerni az egyesületet vagy többet szeretne hallani még a permakultúráról igazi szakik tolmácsolásában, az jöjjön el jövő héten a Gyüttment fesztiválra, ahol idén a MAPER szervezi a Gazdálkodók terét. Baji Béla, Gyulai Iván, Kökény Attila, Zaja Péter, Biobia és sok más hazai kiválóság lesz látható-hallható. Szerintem a program önmagáért beszél. Szeretettel várunk mindenkit!