Hobbitház állítás.Okt. 20-23. Felhívás hórukkra!

2018. október 20. és 23. között (hosszú hétvége) mandalatetős hobbitházat állítunk permakultúrás szemléletű családi birtokunkon Nemessándorházán, Zala megyében. Erre az eseményre keresünk önkéntes segítőket, akik legalább egy-egy napon részt vennének a szerkezet összeállításában. 

Hogy miért? Mert együtt sokkal könnyebb, mint egyedül. Tényleg: 

_DSC0029
Hol a létrám?

 

Tervezett program

Szombaton (20.) és vasárnap (21.) 8 stabil emberre lenne szükségünk. Ekkor zajlanak le a sok embert mozgató feladatok. Ha van, aki csak hétfőtől tud jönni, az több, kiegészítő feladatba tud bekapcsolódni. Alább röviden a feladatokról, s arról, mit tudunk felajánlani a résztvevőknek.
 
Okt. 20, szombat: a woodhenge váz felállítása.

Ez 9 oszlopot jelent a hozzá tartozó koszorúval, és egyéb kiegészítő munkákkal. Ha lesz kapacitásunk, az előtérhez tartozó további oszlopokat is felállítjuk.

okt. 21, vasárnap. A mandalatető felállítása, a fő-, majd a kiegészítőtartók elhelyezése és rögzítése.

_DSC0032
Íme az elv: önntartó, falkímélő tetőszerkezet

További munkálatok:

Okt. 22, hétfő: Rögzítések a tetőn, tetőfedés deszkákkal.

Okt. 23, kedd: tetőfedés deszkákkal

Minden nap 10 és 17 óra közzött tervzzük a hatékony munkát. Ha aznap jössz, kérlek, legalább 30 perccel korábban érkezz. Ha az időjárás vagy egyéb nagyobb erő nem tenné lehetővé a munkát, akkor az eseményt át kell ütemezni későbbre. Erről legkésőbb október 19., péntek délig küldünk személyes tájékoztatást a jelentkezőknek.

Szombaton és vasárnap is fogunk főzni ebédet, és lesz kávé, süti, mogyi napközben.

FIGYELEM: a jelentkezést hivatalosan berekesztettük. Főképp a korlátozott szálláshely miatt. Már csak olyanokat tudnák fogadni, akik egy napra jönnek. Ha valaki még szeretne részt venni, az telefonon keressen minket: 30/ 750 7706.

 

Köszönet az eddigi jelentkezőknek!

Várunk Benneteket sok szeretettel a közös munkára!

Üdvözlettel,
Engelhardt Anne és Szilárd
Családi Szeretetkert

 

 

Reklámok

Ez volt még 2017-ben

Szervusztok és Boldog Új Évet Mindenkinek! Akik követik a családi birtokunk alakulását, azoknak feltűnhetett, hogy az elmúlt hónapok bejegyzés nélkül maradtak. Ez általában annak a jele, hogy sok teendőnk van. 🙂 De most, hogy már csak begyújtunk, és sok más dolgunk nincs, itt az ideje: pótoljuk, amit kell. Az alábbi cikk az ősz folyamán körülöttünk formálódó hektárról szól. A rövidesen következő párja a bennünk lezajló belső változásokat tárgyalja. Tehát most elsőként irány a barkácssztorikhoz. 🙂

 

Víz a láthatáron!

Sok átgondolás után arra jutottunk, kutat furatunk. Az adottságok a völgyben elég jók. Egy évig minden másnap hoztam kannákban a vizet a domb másik lábától, ha esett, ha fújt. Jó kis tornagyakorlat volt. Nyáron a kertünknek igen minimális locsolással kellett beérnie. Néha kedves szomszédunk autóját is igénybe vettük, hogy kicsit növeljük a mennyiséget.

Augusztusban aztán elkezdődött a fúrás a terület alsó részén. Elég sokáig tartott, mert a fúrótorony motorja közben tönkrement. De azért sikerült. Íme pár illusztráció:

_DSC0737

 

_DSC0731

 

_DSC0763

Ezt követően a telek felső részénél kiástam egy gödröt, és egy IBC-tartályt helyeztem el cisztertna gyanánt. A telken pedig KPE csöveket húztunk keresztül  ca. 80 cm mélységben, melyhez egy munkagépnyi sávban végig kellett menni a csetmeten. Vegyes érzések voltak bennem ezzel kapcsolatban. Mert ha lehet, kerüljük a komolyabb beavatkozást ezen a számunkra szent helyen. Eddig mindent kézzel csináltunk, és ez ezt követően is jellemző lesz. Így azonban két nap alatt megvolt a 200 m távolságú vezeték, és ennek örültünk.

_DSC0986
Ez alatt a szalmatakaró alatt egy téliesített IBC-tartály lapul.

 

20171011_140733

 

_DSC0832

A pumpálást egy napelemes rendszer látja el. A felfelé menő csőből leágazik egy rész a nyári konyhához. Ha jó az idő, akkor tehát a víz lentről jön, ágazik el és folyik a csapba. Ha nincs elegendő fény, akkor fentről, a ciszternából folyik szépen lefelé a gravitáció segítségével.

_DSC0929
24 voltos panel működteti a pumpát.

 

20171015_162437
Itt még nem tudtam, mennyi munka vár rám még az aknával…

 

20171021_130714
És mégis folyik a víz. A pumpa debütál a nyári konyhánál

Fennt van egy túlfolyó, amihez lesz egy tavacska is, ahova gyűjtjük majd a vizet és vezetjük le szépen a lejtőn. De ez a völgy vizrendszerének permakultúrás tervezéséhez tartozik, melyről a jövő évben írunk részletesen. A víz elég tiszta, de azért tettünk egy szűrőt a konyhába, a tartályba pedig két EM kerámiát, hogy a víz állapotát optimalizáljuk. Ezen túl ivóvíz céljából egy aktívszenes mobil szűrőt is beszereztünk. Nagyon szuper vizet nyerünk belőle.

_DSC1006

Ha az igazat megvallom, a jövőt máskép képzelem el. Szerintem lesz idő, amikor a gondolatunk erején kívül más segítséget nem veszünk igénybe. Az aktívszenes szűrőbe majd veszünk új betétet, és továbbajándékozzuk annak, akinek még szüksége lesz rá.

És ha a közelben bújkáló forrást kitisztítjuk, akkor magától a felszínre kerülő vizet fogunk inni. Ilyen álmok vannak. De most a jelenlegi megoldás sokat segít nekünk. Ettől függetlenül továbbra is gyűjtünk és használunk esővizet is.

Jövőre a nyári konyhából vezetjük pár méterre tovább a csövet, és lesz kinti zuhanyzó, ill. majdan a házhoz is leágazunk.

 

Téli konyha – az első vályogfalunk

Amire a völgyben kész voltam a téglából rakott vízaknával, meg fent a ciszternával, bizony már november közeledett. De még egy fontos lépés hátra volt, ami nélkül azért nem akartam téli szabira menni: ez a nyári konyha téliesítése volt.

Apósom a nyáron itt hagyott nekünk egy vastag teraszfoliát. Részben ezt akartuk köré tekerni, mert ez nyáron könnyen levehető. De mind a négy oldalra már nem jött volna ki a méret, ezért, és a kísérletező kedvem miatt, úgy alakítottam, hogy az északi oldalra paticsfal jellegű vályogfalat húztam fel. A végére a novemberi napokban már lefagytak az ujjaim a hideg agyagtól, de azért sikerült a kb. 15 cm-es falacskát befejezni. A finom vakoltréteg tavasszal kerül fel, akkor még esztétikusabb lesz.

20171031_170956

 

_DSC0945

 

20171031_170935
Látástól Mikulásig (ill. november közepéig…:-))

 

_DSC0943
vályogos buli

Aztán a többi oldalt inkább improvizálva téliesítettem, meg a tetőtt újra raktam csöpögésmentes változatban. Így nyerte el e téli végső formáját a leánykori nevén nyári konyhaként emlegetett épület, melyben továbbra is derék módon ott áll Ervin, a mosogató szekrény, immáron vízcsappal, meg egy falba épített kis pult a gázrezsónak, mellett a sparhelt. Mindez az alábbi képeken jól megfigyelhető.

_DSC0799
Ilyen volt nyáron

 

_DSC0955
Itt a vége télen

 

_DSC0957

 

_DSC0978

 

_DSC0980

Anne ma mondta, hogy így az enyhe télben nagyon kellemes kint főzni, mosogatni (jobb, mint a jurtában), enni általában azért bent eszünk. De summa sumárum nyertünk még egy helyiséget, amire büszkék vagyunk.

A jurtában a vizet kannába hozzuk be. A múlt évhez képest olyan kényelmesen megy itt az egész, hogy csak na! 🙂

_DSC0983
Status quo: egy darabig még marad az “építési terület”-hangulat

Óvatos mélymulcsolás

A kert előkészítésének utolsó simításai most zajlanak. Többek között a házépítés miatt abban maradtunk, hogy jövőre nem kerteljük agyon magunkat. Mellesleg a ház minden bizonnyal az első kiskertünk helyén lesz. Ez is tovább bonyolítja a dolgokat. 🙂 Van viszont két nagyobb teraszos ágyásunk, aminek a helyét már régen előkészítettem. Szóval ami abba belefér, etet minket majd jövőre a szeretetkertből. Raktam rá Gyulai Iván-féle módszer szerint szalmát, a szomszádunktól származó csirketrágyát, és szalmával fedtem be. Eredetileg lótrágya lett volna, de nem jött össze. Azért valamennyi nitrogént így is nyomunk a talajba, s remélem, a komposztálódás is megindul azért majd. A következő években kicsit jobban ráfekszünk a témára. Lesz rá egy öröklét. 🙂

_DSC1001
Készülőben…

Még néhány érdekesség a Zalai Néplapból…

  1. Még egyszer meleg és pompás alkotások

Októberben, ha még emlékeztek, volt még egy jó kis meleghullám. De mivel azért a levegő már nedvesebb volt, mint nyáron, főleg éjszaka, a kertünk második felvirágzását élt át. Paradicsomot október közepéig szedtünk, a lányok meg kint fürödtek, amikor tudtak. 🙂 Voltak még jó kis eltevések, egyéb barkácsolások. És ez időtájt született néhány kézműves alkotás is Annétól, hogy örömünk legyen bennük.

 

_DSC0872
Őszre még egyszer kizöldültünk – még a kutya is

 

_DSC0778
Októberi reggeli a kertben: oda sütött először a Napocska

 

_DSC0712

_DSC0713

_DSC0711
Szomszédaink jóvoltából júniustól december közepéig környékbeli fákról szedett almát fogyasztottunk
20171102_153037
A szoknyát mama festette-varrta

 

20171018_122014
Ez papa sapija, Anne (sapka) és Hannah (bojt) közös alkotása

 

2. Komposztált humán erőforrás.

Azért hogy a pikáns részletek kedvelői se maradjanak kielégítetlenül: örömmel jelentjük, hogy egy év kerti-konyhai hulladék és alomszéktermés után átforgattam és pár méterrel arrébb további komposztálásra ítéltem a komposztketrec tartalmát, megnyitva a ketrecet a friss tartalmak számára. Az eddig gyűjtött cuccot jövő tél elején rakjuk majd ki a kertbe. Nagyon várom már!

20171124_092843
Amire büszkék lehetünk…

 

20171124_113945
Került rá még szalma is. És mostanra már jól össze is esett.

 

3. Az univerzumunk kupolája: azaz ameddig a szem ellát.

Végre-valahára leszedtük a jurta tetején lévő tündöktakarót, és kapott a jurta egy szép kupolát Lisztes Atilla jóvoltából. Sokkal több fény van, jobban lehet szellőztetni, no meg a látvány sem utolsó. Az ágyból nézzük a csillagos eget.

 

_DSC0993

_DSC0992
Néha még mindig szédítő…

_DSC0977

A legutóbbi telihold néhány napja annyira brutális volt, hogy 5 liternyi kávéivás hatásához hasonlíthatóan gülledt szemekkel néztük a Holdat fél éjszakán keresztük a kupolán át. Varrni lehetett volna bent, olyan erős fény volt. 🙂 Ami még feltűnt, hogy reggelente nem kapcsolunk lámpát, mert van elég fény a reggelihez. Hihi.

4. Brikettel fűtünk.

A tavalyi év nedves fája után, mely miatt áprilisban komolyan tisztítani kellett a kályhát, idén a keményfabrikett mellett döntöttünk. 1-2 év múlva tudunk már annyi fához jutni, amennyi elég lesz egy jól szigetelt vályogházba, s akkor már folyamatosan előredolgozunk, hogy száardhasson a fa. De egyelőre, amíg az első években vennünk kell a fát, azért az árért a lényegesen jobb fütűértékű brikett most nagy mértékben növeli a fütésélményt.

_DSC0996

_DSC0998
Brikettek a jurta alatt várnak a sorukra

That’s all, folks…

Egyelőre itt be is fejezem. Még egyszer legjobbakat mindenkinek! Hamarosan jön a következő bejegyzés a szintúgy izgalmas belső fejlődésünkről. Érdemes lesz elolvasni. 🙂

Permakultúra a köbön

Mintegy 5 éve kísér minket a permakultúra szemlélete. A kapcsolat egyre mélyül, az utazás egyre izgalmasabbá válik. Mindenekelőtt pedig, személy szerint, nagyon nagy örömöt érzek, ha arra gondolok hogy még rengeteg szép dolgot kell majd megtanulnunk alkalmazni a mi környezetünkben.  Megérett egy kis beszámoló e témában.

Laptop előtt ülő Indiana Jones…

…voltam 2012-13 táján. Ha bármi nagy gáz volt az internet dzsungelében, még mindig meg tudtam nyomni az “escape” billentyűt. A valódi természetközeli életről fogalmam sem volt. De mégis, az a néhány év, amikor egy külvárosi lakásban ücsörögtünk, nagyon hasznosnak bizonyult. Sok információt gyűjtöttünk, és beszéltünk meg Annéval, és reméltük, hogy valamikor egy családi birtokon átültethetjük a gyakorlatba a mindenféle ökopraktikát.

Ebben az időben kezdtem elmélyedni a permakultúra témában is. Különösen tetszett a rendszerszemlélete, és az, hogy egy fenntertható környezet kialakításában a tervezésnek lényeges szerepet tulajdonít. A  környezetet alkotó megannyi elem (állatok, növények, talaj, építmények stb.) közötti interaktív kapcsolatok létrhozása, és azok “karbantartása”  a cél, úgy hogy minden lehetőleg a maga természete szerint lássa el a feladatát (legyen szó akár a vízről, akár valamilyen legelő-ásó állatkáról). Mindez pedig olyan mintázatok megfigyelésével kezdődik, amelyek a természeti környezetben létrejövő energiaáramlások látható-mérhető lenyomatai,  pl. szintvonalak egy domboldalon vagy vízfolyások ágszerű elrendeződése).

Ez a cikk személyes beszámoló, nem megyek bele most mindenféle meghatározásbeli részletbe (“mi a permakultúra?” és társai), se nem lesz tudományos igényű a leírás. Helyette elmesélem, honnan indultunk, s hol tartunk most. A többit a témában évtizedes jártasságot szerzettekre bízom (ld. pl. Baji Béla: Permakultúra és önellátó biogazdálkodás)

 

Valamit megszólított bennem

Ezen az úton találkoztam többek között Geoff Lawton videóival is. A ma Permaculture Research Institute névre hallgató, eredetileg Bill Mollison által alapított intezet keretében Geoff széleskörű oktatási tevékenységet végez, gyakorlatilag szerte a világon. A permakultúra egyik jól ismert képviselője és népszerűsítője. Van sok, szép zenével készített, lelkesítő videója, ahol minden második mondatot túlhangsúlyozza. 😀 Mégis, van valami varázsa ezeknek az anyagoknak. Ha mást nem is tett, de felkeltette az érdeklődésemet, megszólított valamit bennem. Annyira feltámadt bennem a vágy, hogy jobban megértesem a környezetemet! Hogy harmonizálni tudjam a saját életteremet, s egyszersmind tiszta élelmiszerrel lássam el a családomat! Mindeközben nem hittem azt, hogy ez valami könnyű sétagalopp lesz, meg hogy én majd az így megtermelt  paradicsomból fogok megélni (bár ki tudja, mi jön még… :-).

A kíváncsiság, a lelkesedés, a tanulni vágyás visz azóta is tovább. Ennek kapcsán örömmel emlékszem vissza egy adott videóra, melyben arról van szó, hogy mit érdemes megfontolni permakultúrás szemszögből, ha valaki egy új területet vásárol. Ennek jelenleg elérhető változatát belinkelem.

 

Ez az anyag azért is vált fontossá számomra, mert a 24. perctől egy olyan domboldal alaptervezését vázolja, amely sok szempontból emlékeztet a mi völgyünk helyzetére. Íme:

boundary_map_final

Persze ezt akkor még nem tudhattam ugyebár, mert nem volt völgy a láthatárunkon. De talán nem véletlen, hogy mikor 2016-ban megláttam ezt a területet, és kapcsoltam ahhoz az érzéshez, amely a permakultúra kapcsán bennem élt már, nem kellett sokat gondolkozni, hogy hol lesz a családi birtok. 🙂 E történet ok-okozati viszonyainak további szerteágazó részleteire most nem térek ki.

Youtube videóktól a PDC-ig

Amit ingyenesen el lehetett érni az interneten, és megragadta a figyelmemet, azt megnéztem, elolvastam, és sokat de sokat gondolkoztam is. Közben a Mollison által írt permakultúrás alapművet is forgattam a kezemben. Valamint megfogalmazódott bennem a vágy, hogy egy tanfolyamot is elvégezzek. Nekem tetszett az a megközelítés, amelyet Lawton is beépít a tananyagaiba. Ő egy olyan alaptervezésből indul ki, amely mindenhol érvényes, különösen egy klasszikus domboldali esetben, amilyen az ő 90-es évek elején kiépített birtoka is volt (ld. fenti videóban a víz, az utak és építmények elrendezésének hármasára épülő tervezést). Lawton azt vallja, hogy ezzel a kezdeti lépéseket lehet megtenni egy permakultúrás környezet kialakítása felé. Az összes többi próbálkozás, problémamegoldás, kaland erre épül. Ezek már egyéni utak.

Nagyon szimpatikus volt az online kurzusa is, legszívesebben már pár éve elvégeztem volna, de akkor még nem érett meg a dolog. Az Élet aztán úgy hozta (mer’ hát az Élet ugye ilyen), hogy már a birtokunkon voltunk az első telet töltve jurtában, minimális internettel, mikor belevágtunk feleségemmel együtt a PDC-be (PDC = Permaculture Design Course).

Geoff és csapata ma már nagyon magas szintre emelte az online oktatást. Egy nagyon alaposan kidolgozott, klasszikus felépítésű kurzust kaptunk, iszonyatos részletességű és mélységű anyaggal (egy példa: Geoff hetente másfél-két órán keresztül válszolt csak a hallgatók által feltett kérdésekre). Mi pedig minden elméletet itthon, a birtokunkon tudtunk életszerűvé alakítani. Elmélyedtünk a terep megfigyelésében, intenzíven tervezgettünk, gondolkodtunk másfél éven át. Amennyire lehetett, megismerkedtünk a területünkkel, de ez a kaland belépője csupán. Alább mellékelem a bizit, ha már van ilyenem. Bár Anne a hivatalos agráros nálunk, úgy döntöttünk, hogy az én nevemet adjuk meg az oklevélen. Most már nekem is van valami papírom, juhu! 😀

PDC_Engelhardt_kep

 

Összességében hadd mondjak még annyit, noha ez nem egy tanfolyamértékelő, hogy szívből ajánlom figyelmetekbe az általunk végzett permakultúra kurzust. Az ár-érték arány mindent összevetve nagyon jó. Lawton oldalán keresztül egyébként elég sok ingyenes anyag is letölthető, a kurzus néhány fejezetét is beleértve.

Végül annyi még, hogy hamarosan el fogunk indítani egy online platformot, ahol a bitokunk permakultúrás kialakítása lesz a fő téma. Képek, leírások, videók kerülnek fel ide, amely egyszer akár valamiféle referenciaanyaggá is fejlődhet majd. Tehát remélem, amögött, hogy permakultúra tervezői végzettségem van, az idő múlásával egyre több felmutatható tartalom lesz.

Egy családi birtok tervei

A tanfolyam elvégzését követően háromnegyed évünk volt a vizsgatervek elkészítésére. Tudtommal ez nem gyakori permakultúra kurzusok esetében. Brutális kérdőívet kellett kitölteni a területünkről, melyhez rengeteg éghajlati adatot, egyéb természeti viszonyokra kiterjedő részletet kellett megadni. Lassan kezdett lehorgonyzódni a fejemben lévő információkatyvasz, és sikerült lépésről lépésre körvonalazni egy tervet, amely e pillanatban a szeretetkert víziójává vállt. Anne görcsösre rajzolta a kezét, én éjszakákon át írtam az anyagot. Utólag visszatekintve nagyon sok érés történt bennünk ez idő alatt. E cikk keretében nem tudom közreadni a teljes anyagot. De egy rövid leírást mellékelek azért angol nyelven, meg akkor álljon itt két térkép a völgyről. Ha egyéb részletek is érdekelnek, akkor 2018. aug. 24-én Zebegényben 16 órától szívesen megosztom Veled a folyamatot, amelyen keresztül mentünk.

 

 

water-access-structure_Engelhardt_final
A többlépcsős terv egyik vázlata. A víz, az utak és építmények lehetséges rendszere a völgyben
FinalDesign_Engelhardt_final
A kész vizsgaanyaghoz készült térkép. A hozzá tartozó, itt nem látható szövegekben azt is leírtuk, miért vannak ott a dolgok, ahol vannak. 🙂

Permakultúra Egyesület, Gyüttment Fesztivál

A közelmúlt eseményeihez tartozik még, hogy beléptünk a MAPER-be, azaz a Magyar Permakultúra Egyesületbe. Sok tapasztalt, lelkes, éles látású embert rejt ez az egyesület. Örülök, hogy bekapcsolódhattunk a munkálatokba. Remélem szívből, hogy gyümölcsöző kapcsolatunk lesz.

Aki jobban meg szeretné ismerni az egyesületet vagy többet szeretne hallani még a permakultúráról igazi szakik tolmácsolásában, az jöjjön el jövő héten a Gyüttment fesztiválra, ahol idén a MAPER szervezi a Gazdálkodók terét. Baji Béla, Gyulai Iván, Kökény Attila, Zaja Péter, Biobia és sok más hazai kiválóság lesz látható-hallható. Szerintem a program önmagáért beszél. Szeretettel várunk mindenkit!

 

 

Téli álom – Tavaszi ébredés

Az utolsó bejegyzés még a nagy téli hidegek előtt volt (amelyek manapság már nem nagyok és nem is olyan hidegek, mint pár tíz éve…). Sok-sok tanulás, tisztulás, átértékelés és elengedés után újult erővel, és laza eleganciával indulunk neki az évnek (ez nem tudom, mit jelent, de jól hangzik…:-)). Az alábbi cikk a januártól bolondok napjáig tartó időszakból ad rövid, képekkel dúsított áttekintést. Szép tavaszt mindenkinek! 

 

Azok a téli szép idők…

_DSC0007
A völgy pihen

Azért megváratott minket a hó. De csak eljött és maradt is pár hétig. Szóval, volt télélményünk, ez a lényeg. A zalaegerszegi termálfürdő szaunájában mindig hallgattam, hogyan panaszkodnak arról, hogy mennyire rossz az idő meg hogy mikor jön már a tavasz. Értem én, mégis be kell vallanunk: mi nagyon élveztük a tél örömeit. A fenti képen lévő völgy aljáig ugyanis prímán le lehet szánkózni. 🙂

A tél folyamán néha el-elugrott a kis család részben vagy egészben rokonokat látogatni (ez úgy hangzik, mintha valami állatkertben lennének, nem?, “Rokonok etetése tilos” vagy ilyesmi 😀 – Ezúton is elnézést kérek minden rokontól e kis megjegyzésért…). És ez volt az az időszak, amikor szellemi munkáimat is elvégeztem,  meg inkább befelé fordultunk, és elengedtünk magunkban minden olyat, ami nem szolgál már. Intenzív volt. Közben azért jól esett ki-kitekinteni a jurta ablakából, meg sétákat tenni a környéken.

_DSC0001
Téli álom a kertben. Nem is tudja, mi vár rá, ha felébred 😀
_DSC1019
És nem fagyott el a vizünk! Ez itt egy szalmával és hóval fedett ciszterna. -15-fokig nem panaszkodott…

Tehát kint minden fehér, és még a hupikék törpikék is téli álmot alszanak.

_DSC0004

Ezalatt bent a jurtában…

_DSC1012

…gyermekeink minden lehetőséget kimerítettek… Néha mi is lehetőségek voltunk a számukra… 😀

Végre meleg az idő…(március)

De egyszer mindennek vége, vagy majdnem.  A tavasz ránk is kacsintott egy kicsit már március első felében. Persze aztán még jött egy kis hó meg mínuszok. De azért tényleg volt egy hét, amikor elkezdtünk kint nyüzsögni. 🙂

IMG_2022

IMG_2020
Egy egyszerű kis melegágy boldog tulajdonosa lettem.
_DSC0020
A kép önmagát magyarázza.

Van, aki bent is nyüzsgött… Tűzmadárként hamvainkból feléledve egyik kreatív húzásunk egy varrósarok berendezése volt Anne számára.  Azóta ő csodákat visz végbe ezen a helyen. Nagymamája büszke lenne rá!

_DSC0014
Lányom még az ünneplés mámorában…:)

 

Káposzta. Ami a gyalun átfér….

Örökölni sok mindent lehet. Az egyik, amiért nagyon hálás vagyok, az az én drága nagymamám káposztasavanyító készlete, amelyet idén először volt alkalmam kipróbálni.

IMG_2049

IMG_2048
A képen látható gyaluból összesen 2 példány készült Magyarországon. A másikat a Néprajzi Múzeum konyhájában használják. 😀

 

Kőkeményen nyomtam egy hétfői délután, amint a lenti videón is látszik és hallatszik, hihi. És nem, az ujjam nem e művelet közben sérült meg.

 

Izgultam kicsit, hogy mindent jól csinálok-e. De az eredménnyel végül is elégedettek voltunk. Fermentált Frigyes névre keresztelt hordóskáposztánk nevében is köszönjük Zoli báratunknak a kétely perceiben nyújtott telefonos segítségét.

IMG_2051
Jajdenagyonfinom lett!!!

Írás, olvasás organikus fejlődési modellben

_DSC0039

Hogy valami velőset is mondjak: A tanulás az élet része. Ha’ most nem? És többek között André Stern is jól bemutatja, hogy tanulás és játék közt nincs semmi releváns különbség. Kivéve, ha valakiben nem buzog az élet, és elkezdi a tanulmányait és a munkáját a lelkesedés és kíváncsiság gyermeki állapotából kiemelni és külön, e tevékenységeihez rendelt mentalitással viszonyul hozzájuk. Tudom, miről beszélek…

Gyermekeim ezektől a külnbségtételektől lényegében még mentesek. Halad minden a maga rendjében. Hannah lányom egyre jobban olvas és ír, (hajmeresztő, hogy hányféle betűtítpusban ismeri már fel a betűket!). A most 4 éves kicsi Emma pedig az egyenlőtlen fejlődés előnyét élvezve már most túlszárnyalja nővére azonos korban mutatott képességeit. Ketten kiadnak egy penge agyú humán-reál duót, amely persze nem is olyan fontos, mint inkább az, hogy jól érzik magukat a bőrükben. Persze nehogy azt higgye valaki, hogy köztük mindig olyan nagy a harmónia, mint a képen. Az élet ennél dinamikusabb. De mindenki fejlődik, és ez a lényeg. Áprilistól a Clonlara magyarországi hálozatának tagjai leszünk. Ha érdekel valakit az unschooling területén szerzett tapasztalatunk, az 1-2 év múlva keressen meg bátran. Addigra lesz mit mondanunk. Köszönöm a türelmet! 😀

Bolondos Húsvét

Idén pont április 1-jére esett a Húsvét! Kipróbáltuk az ecetes céklalével és kurkumával festett tojásokat (utóbbi sikerült), egyébként nem estünk hasra az esemény szervezésétől. De azért a lányok izgatottak voltak, így hát ki kellett találnunk valamit, hogy előkészüljenek erre a napra. Textilkosár-készítés lett a megoldás, melynek főbb lépéseit az alábbi képek dokumentálják.

_DSC0043
Nekifognak…
_DSC0045
Sablonkivágás
_DSC0058
Anya varr itt, varr ott…

Tátátátáááá!

 

 

 

Enniy fért bele mai műsorunkba. De most jön még a java, ami az idei évet illeti. Csak legyen időnk dokumentálni… Következő bejegyzésünkben máris egy meglepetéssel szolgálunk majd nyájas olvasóinknak. Annyit elárulunk, hogy sorsolás is lesz benne… Kommerszebbek már nem is lehetnénk! 😀 Tehát érdemes lesz a reklám után is velünk tartani. Áldás Mindnyájatokra!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeretet? Kert? Avagy hogyan fordul ki teljesen az életünk és ezt követően hogyan születünk újjá

Sziasztok! Itt van, amit a múltkori bejegyzés beharangozott.

Híradás következik a bennünk lezajlott belső változásokról. Mi történhet az emberrel, ha valóban Önmagát keresi egy családi birtokon? Lehet, hogy meg is találja? Honnan tudjuk, hogy van-e fény az alagút végén? És mi van akkor, ha dudál?

Másfél évet értékelek 23 percben. Nem volt egyszerű, higgyétek el. A lényeg, mint mindig, a végén derül ki, még ha sokszor ismétlem is magam (persze csak a könnyebb érthetőség kedvéért :D). Közben az aláfestő zeném ádáz küzdelmet vív a szomszéd láncfűrészével. Nem csigázom tovább a kedélyeket. Fogadjátok az alábbi videót sok szeretettel! Megrögzött újrakezdőknek kötelező! 🙂

Csodálatos, új kezdet. Ecstatic Dance a MagNetben.

Sziasztok Kedvesek!

Blogunkon saját szeretetterünk kialakításáról adunk hírt. Ehhez azonban nemcsak a vidéki birtok építése tartozik, hanem minden olyan élmény is, amely továbbvisz utunkon. Ez a tér legalább annyira nem-fizikai is, és ott van mindenütt, ahol mi vagyunk. Így elkísért pl. engem a múlt hétvégén Budapestre, ahol egy nagyon izgalmas, és emlékezetes eseményen vehettem részt. Ez volt az Ecstatic Dance Budapest csoport szabadtáncos bulija a MagNet Közösségi Házban. Szubjektív elemekkel átszőtt beszámoló következik egy számomra csodákkal teli estéről, mely mögött érezhetően fényesek a gondolatok.

Mitsch Kohn tehet róla…

Mintegy fél év tudhatjuk szomszédunknak itt, a családi birtoktelepülésen a lélekemelő zenét játszó Mitsch Kohnt. Adott a kis közösségünknek már koncertet is, jammelt együtt drága barátommal, dr zodiak ram-mel is. Szóval örülünk neki. 🙂

Január elején nálunk járt kedves családjával, s aznap, amikor a gyerkőceink együtt hancúroztak, megtudtam, hogy Budapesten lesz egy vendégszereplése, ahol élőzenével kísért szabadtáncolás lesz. A táncos bulik alapvetően soha nem hatottak rám felszabadítóan. Azonban valami kíváncsiság megmozdult bennem. Az említett hétvégén amúgy is egyedül voltam, és Mitsch játékát is szívesen hallgatom. Így hát, a Gyüttment fesztiválhoz hasonlóan, hoztam egy gyors döntést, és felutaztam Pestre.

MagNet Közösségi Ház: “Egy HELY, ahol minden összeér”

A hétvégén sétálgatva a fővárosban, feltűnt, hogy Pest és Buda egyre több sarka sugároz valamiféle tisztább tudatot. Karcsú tíz évvel ezelőtt, amikor külföldre távozásomat megelőzően itt éltem, még egészen más benyomást tette rám a város. Nyilván mindez elválaszthatatlan a személyes lelki fejlődéstől, hiszen azt veszed észre, ami rezonál veled. Annál inkább örültem viszont annak, hogy  mennyi vegán éttermet, kellemes hangulatú kultúrkocsmát, és spirituális és gyógyítóközpontot láttam ott, ahol előzőleg kétes hátterű kínai büfé és hasonló, felejthető helyek voltak. Ez az átalakuló környezet meggyőződésem szerint ugyanis éppen a növekvő számú ébredező magyar embernek köszönhető, akik egyre fényesebb gondolatokat táplálnak magukban.

Jól illik ehhez a számomra új Budapesthez a magát kulturális, önismereti és spirituális központként meghatározó MagNet Közösségi Ház is az Andrássy úton. Októberben már majdnem megfordultam ezen a helyen, de akkor elmaradt az eseményem. Most végre sikerült eljutnom ide is. Ahogy a honlapjukon írják:

A Közösségi Ház olyan többfunkciós integrál központ, ahol egyaránt helyet adunk színes kulturális programoknak, közösségépítő eseményeknek, önismereti, terápiás csoportoknak, valamint spirituális rendezvényeknek egy igényes, vonzó környezetben.

Tehát minderre már van is igénye az emberek egy részének. Erről beszélek! 🙂 Aznap este a tényleg nagyon szépen kialakított épület közepén épp közös meditációhoz készülődtek, a táncos program az emeletei Hamvas teremben volt. Igyekeztem odaérni a buli előtti filmvetítésre, mely az ecstatic dance-re való ráhangolódást segítette elő.

De csak a porta melletti kávézó bejáratáig jutottam. Ugyanis ott átsuhanva két ismerős arcot fedeztem fel, amint egy asztalnál ücsörögnek. Hihetetlen! A kedves magyar házaspár Angliából, akik tavaly márciusban jártak nálunk! A kétgyermekes házaspár a mi Zala megyei közösségi eseményünkre látogattak el. S másnap teljesen váratlanul a Szeretetkertünkkel szembeni dombra autóztak fel, ne kérdezze senki, hogy találtak oda. Lényeg, hogy egy-két órát elbeszélgettünk nálunk. És azóta is nagyon nagy szeretettel gondolunk rájuk. Sőt, az elmúlt hónapokban az volt az érzésünk, hogy valahol, valamikor váratlanul újra felbukkannak. Abban a pillanatban tudtam, hogy milyen fontos is volt elmennem erre az eseményre. A tánc előtt és után is beszélgettünk, melyből kitűnt, hogy energetikai szempontból  – most már tudom, hogy sokakkal együtt – meglepően hasonló élményeken vagyunk túl az elmúlt évben: sok elengedéssel, újrakezdéssel, feltartózhatatlan tisztulással és az “Itt és Most”-ba kényszerítő, erősödő tudattal zárult ez a szakasz, és kezdődik valami igazán, igazán új. És ezt méltóképpen ünnepelhettük meg.

A te táncodat senki nem fogja helyetted táncolni

A szervező csoport elég részletesen ír a facebook-on az ecstatic dance irányelveiről és elemeiről. Ezt én magam sem tudnám jobban megfogalmazni. Alább ezért engedelmükkel bemásolom. A tánc előtt vetített filmben a Gabrielle Roth-féle “5ritmus©” nevű alapelveket ismerhettük meg. A következő videóban ennek rövid összefoglalását láthatjuk. Az élménybeszámoló folytatásához görgess lejjebb! 🙂

 

Az utazás szakaszai

Az Ecstatic Dance utazásnak is megvannak a maga fázisai, akárcsak az 5Ritmus©-nak, amiből kialakult. Ezek a következők, nem szigorúan, ám az ívet szem előtt tartva:

Nyitás: általában tempó nélküli vagy lassú, ringató, áramló, folyékony, súlytalanság érzetét keltő mozgásra késztető zenékből, hangokból álló rész, mely az álomvilág és az anyaméhbeli magzati lét nyugalmát, otthonosságát, melegségét, puhaságát idézi. A békességből és egyetemességből ugyanakkor kibontakozik már egyfajta irányultság és lehetőségekkel teliség is, ahogy a befelé figyelő, meditatív állapotból útnak indulunk kifelé.

Ébredés: ez a fázis a születéssel és a korai gyerekkorral analóg. Már helye van a lassabb tempójú zenéknek, ami határozottabb, bátrabb mozgásra késztet, hiszen ez az ébredező lehetőségek, az érzékek felfedezésének kora.

Építkezés: az ifjúsággal rokon szakasz, egyre gyorsuló tempóval, magabiztosabbá váló kifelé fordulással, a felfedezés örömével, játékossággal és növekvő feszültséggel.

Csúcspont: a felnőtt lét kiteljesedése és az abban rejlő stabilitás, erő, intenzitás, robbanékonyság, öröm minőségek. Energikus, csapongó, vad táncra ösztönző zene. Itt kiadhatod mindazt, ami benned van, ugrálva, sikoltva, tombolva, ha épp úgy tartja kedved.

Csúcspont utáni rész: az érettség, tapasztaltság, visszavonulás, elengedés fázisa. A zene fokozatosan lassul, fő hangulatok a töltődés, elégedettség, összekapcsolódás, szeretet és ünnepélyesség.

Zárás: az élet utolsó szakasza, a Nagy Visszatérés, egyesülés a Végtelennel, az Univerzummal, beleolvadás az Egységbe. A lelassuló mozgáson át visszatérés a mozdulatlansághoz és belső csendhez, miközben még testünkben vibrál a tánc. Harmónia, békesség, integráció, derű, méltóság, szentség. A folyamat végén vezetett meditációval jövünk vissza a hétköznapi tudatosságba.”

IMG_4163
Itt még mindenki nyugis…
IMG_4120
…meg itt is…:)

Önkifejezés és kapcsolódás egy tiszta térben

Az est elején a különböző mozgásohoz volt egy felvezető Kun Szilvi közreműködésével. Ezt követték a teljesen szabad táncos órák hol DJ Konrad, hol a zenészek közreműködésével.Az egész egy közös lecsendesüléssel és hatalmas, kézfogós szeretetkörrel zárult. Az egész estében tényleg az volt a legjobb, hogy minden megfelelési kényszer és minden egyéb tudatmódosító szer nélkül, egy tiszta térben, örömmel mozoghattuk ki magunkat.

IMG_4153
Az utazás végefelé
IMG_4151
Velük utaztunk

Rajtam kiválóan le lehetett tesztelni a hatást. Ugyanis mindent el lehet rólam mondani, csak azt nem, hogy táncoslábú vagyok. De egyből átkattantam, amikor arról volt szó, hogy itt mindenki a saját maga önkifejezésére összpontosít, amely mindig autentikus, őszinte, érvényes. Hiszen Te vagy az! Ennek hatására már rég nem látott módon kezdtek a végtagjaim mozdulni, hagytam, a többire nem is teljesen emlékszem. 🙂 Jó volt, hogy volt lehetőség kapcsolódásra, ha az természetesen fakadt. De volt mindebben tisztelet és odafigyelés.

Közben egy-két érdekes találkozásom is volt még, pl. egy német úrral, aki az eseményre érkezett, és egy volt egyetemi hallgatótársammal is összehozott a HELY. (Mókás volt belegondolni, hogy pár nappal korábban mondta is nekem valaki, hogy biztos fogok egyetemi ismerőssel találkozni). Mitsch-ék is jól nyomták, a kis szőke fürtös fiacskája is néha meg-megjelent a táncparketten. Én a három órát végignyomtam szinte szünet nélkül. Éreztem is másnap a vádlimban. De maximális megelegedés volt bennem. Ezúton is hálás köszönet a szervezőknek és valamennyi zenésznek is!

Érezhető volt, hogy valami igazán frissítően újszerű van jelen Budapesten az Ecstatic Dance formájában. A fentiekből talán következik, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom az eseményt, amely februárban kakaóceremóniával egybekötve lesz megtartva.  Részletek a szövegbe is belinkelt facebook-oldalon. Aloha!

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

(Ezúton is köszönet a csapatnak a fenti képekért!)

Szeptember: egy bejegyzés képekben

Néha van úgy, hogy nem kell sokat mondani. Ez jó, mert a dumából már úgyis sokszor sok mindenkinek elege van. 🙂 Na, ezért a következő bejegyzésben inkább a képi megjelenítésen lesz a hangsúly. Szép őszt Nektek!

 

Őszi szüret, befőzések

_DSC0606

_DSC0608

_DSC0595

_DSC0599_DSC0601

TraubenpresseIMG-20170908-WA0003
Szőlőlé – African style 🙂
Traubensaft
Az eredmény egy része (kb. 6 liter lett, marha édes, azonnali fogyasztásra)

Hotel Szeretetkert

Amikor összerámolunk, egész normálisan néz ki a jurta belülről. 🙂 Anne szokta mondani, hogy ekkor katalógus hatása van. Íme a Hotel Szeretetkert virtual tour. 🙂

Jurte_ordentlich5

Jurte_ordentlich4

Jurte_ordentlich3

_DSC0590

Jurte_ordentlich2

Jurte_ordentlich1
A nálunk megszálló / megszállott vendégeknek internetet is biztosítunk 😀

 

Anne törppicúr nadrágokat varr

Kérte, hogy tegyük már fel a honlapra. A környékünkön várt manóknak kicsi, trükkös nadrág, akik pelus nélkül nyomják majd. 🙂

nähschritt20170909_105813nähen20170909_140301Slitpant3Slitpant1_3

Ervin, a szekrény, és freedom

Ervin, a szekrény/mosogató megkezdi szolgálatát a nyári konyhában.

_DSC0621_DSC0618_DSC0613

 

Őszre elkészült a verem is. Jövő nyáron, de talán már télen is hasznát vesszük.

_DSC0654_DSC0655

 

Végül a lényeg:

_DSC0645
“FREEDOM IS LOVE” (Zodiak Ram)

Gyüttment 2017. A változás

(Az esemény aktualitása miatt az alábbi cikket publikálom. Végleges formáját a további kép- hang- és videóanyagok beérkezésével nyeri majd el. Addig is jó olvasást!)

2017. augusztus 24. – 27. között az oszkói szőlőhegyen rendezték meg az idei Gyüttment Fesztivált. Nagyon ütős volt, és komoly hatása lesz. Az ott töltött napok élményei még rendkívül élénken élnek bennem. Személyes beszámoló következik nagyon személyes végszóval. 🙂

Miről szólt a fesztivál?

Ezt a szervezők már kiválóan megfogalmazták. Ezért idézek röviden a credóból, hogyaszongya:

„Mi, vidékről álmodók és vidéken álmodók, Lesz-Gyüttmentek és Már-Gyüttmentek közösen fogalmazzuk, közösen tervezzük meg ezt az új Életet.“ (…)

„Mi, a vidéken újrakezdők, a környezettudatos vidéki életet, értékrendet választók, tájba illeszkedők azért találkozunk, hogy egymással megosszuk, kicseréljük tudásunkat, tapasztalatainkat, mindezt fesztivál környezetben, fesztivál hangulatban. A közel kétszáz, a vidéken újrakezdéshez kapcsolódó előadás, program mentén egyesületek, alapítványok, közösségek mutatkoznak be, de egyéni utak, választások és azok eredményei is megismerhetők. Egy helyszínen, négy nap alatt elérhető minden tapasztalati úton szerzett tudás, amire a komfortzónán túl szükséged lehet.“

 

Mit keresek én ott?

A fenti leírás nyilván ránk is illik. De azért röviden leírom, hogy jutottam el a fesztiválra.

Az idei év elején jött egy kép: de jó volna valami önrendelkező, önellátó vidéki élet témájú fesztivál augusztus-szeptember tájékán! A Gyüttmentről, meg kell valljam, mit sem tudtam (10 hónapja vagyunk gyüttmentek :D). Akkor azt hittem még, hogy talán mi szervezünk egy alkalmat itt, Sándorházán a faluval együttműködésben. Aztán erről letettem ebben az évben, és el is sikkadt az egész.

A másik gondolat, amely már hónapok óta ott motoszkált a fejemben, hogy augusztus második felétől valami átfordul, vagy új szintre lép itt az én szép Magyarországomon.
Az utóbbi hetekben aztán az ezzel kapcsolatos képek, gondolatok már kezdtek kifakulni a tudatomból, amikor is belépett az életembe a Gyüttment Fesztivál. Több ismerősömről kiderült, hogy augusztusban Oszkóra mennek. Már a hónap közepe is elmúlt, és ráadásul a családdal külföldön voltunk, amikor hirtelen felerősödött bennem is a késztetés: nekünk is ott a helyünk!  S bár örültem volna, ha a kis család együtt vesz részt a fesztiválon, úgy alakult, hogy pont ezekre a napokra egyedül maradtam. Mindent az utolsó pillanatban szervezve, fogtam a cókmókomat, és a fesztivál előestéjén elhúztam Oszkóra.

 

Sokszínű-sokrétű. És jó szervezés

Tényleg gazdag volt a progamkínálat. És sokféle a gyüttment. A konyha színvonalas (bár nekem túl sok volt a paprikás étel…) Az oszkói hegypásztor kör által gondozott területen álló vályogházak, pajták adták az esemény díszletét. Különösen tetszett a pihenésre, beszélgetésre hívogató szalmakazalok látványa. Meg ugye voltak alomszékek, melyeknél szag alapján sikerült azért egy elfogadható szén-nitrogén arányt fenntartani az egész fesztivál alatt. 😀

A sátrazók a határos erdőben foglalhatták el helyüket. Sokan voltunk, de elegen. 🙂 Nem volt tömegnyomor. Nagyon szépnek, nyugodtnak, harmonikusnak találtam az együttlétet. No meg a zéró hulladék tényleg sokat dobott a hangulaton. Így külső szemmel azt mondom, szépen összerakták és tartották a szervezők és önkéntesek a teret.

 

Hangulat

A kipihentség foka egy fesztiválon jellemzően ugye alacsony, ez itt sem volt másképp. Ennek oka egyrészt a szükséges éjszakai nyugalom hiánya volt, másrészt kimerítően hatott rám az agytágító információáradat, az újdonságok kavalkádja, a sok-sok találkozás régi és új ismerősökkel. Mivel 6 után minden reggel fenn voltam, kora este mindig szundítottam egy fél órát a függőágyban, hogy bírjam.

Volt alkalmam sokat bambulni, nézelődni, figyelmemet végigpásztázni a gyüttment társaságon. Esténként a különböző, főképp instrumentális zenét játszó zenekarok nyomták. Csillagos ég borult ránk, a földön meg szerteszét megannyi kis csoport ücsörgött, tűz köré gyűlve, vagy teljesen sötétben. Itt-ott egyik-másik sarokból együtt muzsikálók örömzenéje szólt. A színpad előtt táncoló keménymag mellett a mozogni vágyókat a kocsma vonzotta, ahol több alkalommal teltházas néptáncolásra került sor.

A gyümölcsfák között szerteszét leterített pokrócokon, meg kerek faasztalok köré ülve sokféle nép merült meghitt beszélgetésbe. Kisbabákat szoptattak, gyerkőcök játszottak, kutyák kergették egymást. Gyönyörködtem sokat ebben a bájos esti idillben. S ha még a fesztivál egy-egy csücskében a felszínen zajos bazári hangulat uralkodott is, alatta végig éreztem valami tudatomnak nagyon jóleső nyugalmat és békét. Mindezt egyszerre.

Ugyanúgy, mint ahogy egyszerre volt számomra jelen a Gyüttmenten a sokszínűség és az alapvető értékekben való egyetértést.

 

Mi tetszett a legjobban?

Ezt többen kérdeztek tőlem. A válasz röviden: „húnagyonsokminden“.

Így nehéz kiemelni egyet, lévén, hogy sok mindent (sajnos) nem is tudtam megtekinteni a párhuzamos szekciók miatt. A programkínálat technológiai-praktikus részéből azért mindenképp kiemelném személyes kedvencemet, Pető István szélgenerátorát.

 

Amik segítenek nekünk majd az iskolával kapcsolatos kérdésben, azok a Simon Zoltántól hallott információk unschooling témában. Zoltánt konkrétan a Clonlara Campuson Kívüli Programmal való tapasztalatáról faggatuk a Karámban konckabálákon ülve.

S hogy mit is viszek magammal mindebből a mi kis szeretetkertünkbe? Először is a rengeteg infót, pont azokat, amelyek engem érdekeltek. De ha más érdekelt volna, azt is megkaptam volna. Mert tényleg nagyon sok területet átfogva osztottak meg tapasztalati tudást.
És persze viszem haza a személyes találkozások élményeit emerekkel, akiknek csillogott a szemük, s akikkel a tiszta, felelősségvállaló, ökotudatos új élet közös értékei mentén tényleg volt idő mélyreható és inspiráló beszélgetéseket folytatni.

 

Emberi dimenziók

Személyes érdeklődésem miatt mindenképp ki kell térjek a „Belső utak és közösségi megoldások“ c. program keretében tartott előadásokra és csoportmunkákra, melyeket az Inspi-ráció Egyesület és a Pandora Mélyökológiai Műhely emberei fogtak egybe a Kápolna kert nevű rendezvényi helyszínen.

Vágvölgyi Gusztáv Pabló nyitotta és zárta ezt a sorozatot, melynek során az ÉN, a MI és a MINDENKI szintjein haladtunk végig. Az irányvonal mögötti gondolatot a szervezők eképp fogalmazták meg:

„A belső utak az ÉN világa, amin ha halad az ember alkalmassá válik arra, hogy létrehozza  a MI-t, azaz közösséget. Ha képesek vagyunk életképes közösségeket alkotni, akkor az együttműködésünkön keresztül rájöhetünk arra, hogyan leszünk képesek társadalmi fenntarthatóságot azaz a Mindenki, vagy akár a Mindenség érdekét szolgáló lénnyé válni.“

Az erről a programhelyszínről magammal vitt belátásokat és benyomásokat még jó ideig fogom integrálni magamba. Örömmel osztom meg majd az információkat az én drága, alakuló közösségemmel – a sándorházi családi birtoktelepülésen élőkkel – hogy tovább tudjuk gondolni, miként is valósíthatjuk meg víziónkat, a település felvirágoztatását, és egy új kultúra megalapítását.

Közösségek témakörben a négy nap számomra legfontosabb üzenetei a következők voltak:

  • Az emberiség jövőjének egyetlen lehetséges útja, ha kis közösségeket alkotunk, és ezek mentén szervezzük újjá a világot.
  • A közösség élő rendszer, és ugyanúgy vannak fejlődési fázisai, mint egy gyermeknek. A legtöbben csecsemők vagyunk, ennek megfelelő folyamatok is zajlanak bennünk. A közösségi lény jóval nagyobb időléptékben létezik, mint az azt alkotó egyének. A ma élő felnőttek most útjára indíthatnak valamit, de azt nyilván a gyerekek és unokák fogják igazán kidomborítani.
  • Fontos a tiszta, közös jövőkép, a kezdeményezés értelmének rendszeres tudatosítása és a természetünk közötti különbözőségek elfogadása. Ezek úgymond a beugrók egy sikeres közösség létrehozásához.
  • Szintén fontos az integráló energia jelenléte. Ha legalább ketten képesek tűzön-vízen át összetartani, és folyamatosan beépíteni az új történéseket a csoport rendszerébe, összefogni azt, nagyban megnő az esélye a csoportélőlény életben maradásának.
  • Elköteleződés, vagy önszántunkból magunkra rakott együttműködési kényszer segít abban, hogy összekovácsolódjunk addig, amíg megerősödünk annyira, hogy már az eredeti kényszer nem szükséges feltétele a további közös fejlődésünknek.
  • Sokat segíthet a megbeszélések során a facilitálás, a beszélgetés levezetése, dinamikájának irányítása, valamint a mediáció, a kívülről jövő közvetítő segítség is.
  • Rendszerszinten is kell gondolkodni a közösségről. Létfontosságúak a szervezési folyamatok. Bár a mátrixból kievickélő emberek egy részében viszolygás van a rendszerek, szabályok világától, fontos megértenünk ezek szerepét, s hogy ezekben nem kell, hogy szükségszerűen elvesszen az ember. A gyakorlati megvalósítás mindig nagyon személyes, emberközpontú kell, hogy legyen.
  • Minden jól működő közösségben ki fog alakulni valamiféle hierarchia, de ez nem hatalmi vonatkozású lesz. Pusztán a felelősségvállalással kapcsolatos természetünkben lévő különbségek mutatják majd meg, hogy ki mit képes magára vállalni, és azt tartani.
    Egyszerre lesz igaz, hogy a közösség minden tagja ugyanolyan fontos, és hogy lesznek fontosabbak (nem feltétlenül mindig ugyanzok a személyek). Olyanok, akik éppen lényeges funkciót töltenek be, és ezzel szolgálják a közösséget. Ha az éppen helyzetbe kerülők nem vállalják fel ezeket a funkciókat, akkor sérülhet a közösség és sérülnek ők is. Lassul a folyamat.
    Tehát, ha van is vezetés, az mindenképp természet szerint vezetést jelent, nem  mesterséges hatalomközpontú hierarchiát.

Részemről külön köszönet:

Paulics Péternek, aki a maga nyugodt, néhol szarkasztikus stílusában mondta meg a frankót az önellátásról 6 év családos kintélés tapasztalatai alapján. Nagyon élveztem, Péter!

Pőcze Vilmosnak, akiből hallatlan nyugalom, letisztult bölcsesség sugárzott, és aki közvetítette felénk a védikus társadalmi felfogás alapvetéseit. Nagyon jó volt hallani, mennyire fontos saját természetünk felismerése, és annak felvállalása a közösségben, ahhoz, hogy az egész jól tudjon működni. (Erről a Beszélgetések az önellátásról most megjelent harmadik kötetében is olvashattok!)

Vágvölgyi Gusztáv Pablónak intellektuálisan izgalmas előadásaiért a kisközösségek sikeres működése témában; és köszönet a személyes beszélgetésekért a vezetésről, és a közösség mint élő organizmus fejlődési tüneteinek megértéséről. Kedves Pabló! A Veled való beszélgetések sok mindent helyre tettek bennem. 🙂

Végül, de nem utolsó sorban:

Egres Katinkának a vele megélt szinergiáért, a nagyon jól eső és tartalmas beszélgetésekért és a közösen tartott spontán műhelybeszélgetésért, melynek vezetését Tracey Wheatley távollétében résztvevőként vettük a kezünkbe.

(a beszélgetés eredeti címe:  Vissza a jövőbe – csoportos utazás egy átalakult világba. Ki dolgozik ezen a jövőn, hogyan működünk együtt ennek érdekében, részvételi alapú műhely – melyet kissé sajátos értelmezében és dinamikával nyomtunk le. Készült róla hangfelvétel, ha publikáljuk, azt ITT be fogom linkelni.)

 

Az említett végszó

Egy kis időbe biztos beletelik, míg a fesztiválon szerzett élmények lecsengenek. Nagyon szeretem ezt az utóíz-állapotot. Az esemény jelentőségét is csak valamennyi idő elteltével fogjuk tudni megítélni. Az biztos, hogy nagyon sokakra hatott meggazdagítóan.

Ezen gondolatsor mentén zárásképpen most tovább ugrok egyett, s megpróbálom kiírni magamból azt az érzéskomplexumot, amely a fesztivált elhagyva nagyon elevenen él bennem:

Abba a láthatatlan kollektív tudatmezőbe, amelynek durvafizikai megnyilvánulását összefoglalva Magyarországnak nevezhetjük, nagyon markáns változások íródtak be. Emberi kapcsolatok, viszonyok születtek (újjá?), s hagyták visszavonhatatlanul lenyomatukat ebben a mezőben. Ha az országban élő csodálatos emberi lények legfőbb céljukat követve most saját ügyük mögé állnak – ki-ki a maga helyén – az a hétköznapokban is kézzelfogható kultúrateremtő változások sorában fog kifejezésre jutni.

Jólesően borzongok, ha arra gondolok, hogyan fogjuk megteremteni együtt Magyarország-Boldogfalvát. Az idei Gyüttmenten ebbe egy kicsit beleérezhettem. Szívmelengető lesz, az biztos. 🙂

TihanyiIstvánelőlap
Az ábra Tihanyi Nimród István munkája

Család Buli Zöldség. 2017 nyári újdonság

Sziasztok! Nagy örömmel adjuk közre az ebben a hónapban gyűjtött anyagot családi birtokunkról. Középpontban a kert áll, mert azokból a füves-mulcsos ágyásokból időközben eszegetünk. 🙂 A májusi videó folytatása következik.

Egyszer volt…

Számos kis kertnek jártunk már a csodájára itt minálunk a szomszéd falvakban (Nemesszentandrás, Búcsúszentlászló). Láttuk, hogy a már sok éve jól működő helyeken, meg ahol bőven locsolnak,  milyen szépen nő minden. Mégis, ahogy az lenni szokott, továbbra is elfogultak vagyunk. S minden okunk meg is van rá, mert tavalyhoz képest nagy az ugrás. Egy éve júniusban még Hamburgban voltunk, s volt egy bazsalikomunk az ablakban, meg csalánt gyűjtöttünk a közeli erdős részen.

Ahhoz képest most van egy cuki kis tündérkertünk, amelyet sok szeretetteljes gondolattal táplálunk minden nap.  S amely most már minket is elkezdett táplálni. 10 hónapja költöztünk ki, 4 hónapja raktuk össze életünk első ágyásait, víz híján alig öntöztünk, s mégis megélhetjük már ilyen rövid idő után a bőség pillanatait. Nagyon sokat nem fogok írni, mert a képek önmagukért beszélnek. Továbbra is jól érezzük magunkat. 🙂

Előtte

Teljesen szűz területen kezdtünk neki a kertészkedésnek. Így nézett ki a a táj idén márciusban…

_DSC0005

_DSC0008_DSC0004_DSC0092

IMG_0182
Komposztágyások készülőben…
IMG_0175
…és még mindig készülőben

A bőség összetevői

  Június óta szinte alig mentünk már piacra. Egyelőre a friss ételek a következőképp tevődnek össze: vagy saját kert, vagy szedjük a környéken, vagy kedves barát, szomszéd adja, vagy aranyos falubéli hölgytől vesszük szinte szimbolikus áron, bio minőségben (pedig ő is sokat dolgozik vele). A lényeg, hogy most már így nyár derekán tényleg sikerül nagyrészben a környékünkről megoldani a friss cuccok beszerzését. Nincs helye a minőségi éhezésnek!

Nagyon sok áramlás van mindebben, s számunkra ez mind a bőség része. Még az is, ha valamit a városban veszünk, s együtt, közösen fogyasztjuk el a szomszédékkal. Nyilván idővel fontosnak tartjuk, hogy a legközvetlenebb környezetünkben be tudjuk tölteni elsődleges szükségeinket. S az első év láttán tudjuk, hogy ez el is fog következni. De most következzék akkor a kertmutogatás. Kalandos kedvűek kattintsanak a videóra! Akit kevésbé érdekel az ágyások lélektana, az 9:23-tól nézegessen képeket. 🙂

Ami ezután következik

Tényleg sokat tanultunk azzal kapcsolatban, hogy mi működik, s hogyan. Komoly, mély kapcsolatot építettünk ki a kertben élő lényekkel. Azt is tudjuk már, merre visz tovább az utunk módszertanilag. Erről ősszel lesz majd egy részletesebb bejegyzés. Egyelőre annyit elárulunk, hogy minden valószínűség szerint ivános lesz a kertünk jövőre. További információt az alábbi videókból kaphattok. Élvezzétek a nyarat! Jó pihenést mindenkinek!