Hobbitházak és a család ereje egy új kor kezdetén. Szeretetkert 2019

 

Kedves Emberek! Ahogy beharangoztuk, elkészült az idei esztendő színes-szagos összefoglalója. A családom többi tagja nem nagyon akart mutatkozni, de azért szerintem érezhető a filmből, hogy nem vagyok egyedül. Ugyanis pont ez a lényeg.

Teljes kisfilm a családi birtokunk fejlődéséről!  Minden lényegeset belesűrítettünk. Mindazoknak, akik egy húron pendülnek a Családi Szeretetkerttel.

 

 

A videóban említett “Kitörés” c.  írás Kátai Piroskától az alábbi linken elérhető. Köszi, Piroska, hogy megosztod azt, ami foglalkoztat!

 

A fenit csodakép az égről a mai napon (2019. dec. 30.) volt látható nálunk.

Folyt. köv. jövőre. Boldog Új Évet Nektek!

Önkénteskedés 2019 nyarán. Vályogfal és zöldtető építéséhez

Kedves Barátaim, Ismerősök és még nem ismerősök!

A hobbitházunk építése pörög ezerrel. Ezen felül a következő hónapokban még nagy öröm lenne, ha egy kis segítséget is kapnánk olyanoktól, akik szívesen részt vennének az építési folyamat sorra kerülő fázisaiban (ld. alább).

Elsősorban a blogunkat és minket ismerő emberek jelentkezését várom, de nyitott vagyok bárki iránt, aki úgy érzi, kölcsönösen meggazdagító volna, ha kb. 1 hétre eljönne hozzánk vályogozni a nyár folyamán.

Fontos: a legtöbb munkamenetre igaz, hogy egyszerre kb. 2-3 jómunkásembert tudunk fogadni.

Alább egy rövid áttekintés a felhívás részleteiről. A további részletek tisztázására pedig marad a telefon.

Önkéntes feladatok

  • Júliustól: vályogfal készítése. 
    • helyben lévő építőanyagok összekeverése, falazás vályoggal
  • Augusztus folyamán:
  • Famunkák: galéria és mennyezeti lambéria elkészítése (ez több szaktudást igényel)
  • Vályogpadló, fapadlózat kialakítása 
  • zöldtető összerakása (1-1,5 hét):
    • szigetelő és szivárgó rétegek felrakása a tetőre a már meglévő tófóliaborítás felett
    • a föld ill. ültetőközeg tetőre varázsolása 🙂

Hogy augusztusban pontsosan mikor mit csinálunk, az még több tényezőtől függ. Ezért érdemes inkább jelentkezni, s akkor tudok pontos választ adni.

Amit kínálunk: nomád jellegű szállás (leginkább saját sátorral, ha van, mi a helyet biztosítjuk a területünkön), étkezés, jó hangulat, örömteli munka, értelmes, alkotó tevékenység.

Amit kérünk: aktív részvétel a napi munkafolyamatokban (a nyárra való tekintettel inkább kora reggel és estébb, napközben szieszta).

Az önkénteskedéshez a jelentkezőktől majd fogok kérni egy önkéntes “szerződést” is (ha jól emlékszem, a Sárkollektíva alkalmazott hasonlót), amely elsősorban arról szól, hogy a résztvevők saját magukért vállalnak felelősséget.

Minden további részlet egyéni egyeztetés kérdése. Fontos nekem, hogy Te is jól érezd magad nálunk, élmény legyen a számodra a Szeretetkertünkben töltött idő, s mi is érezhessük, hogy milyen szabadon szárnyalni, ha önkéntes erővel még valaki meg is tolja a szekerünket. 🙂

Ha úgy érzed, itt a helyed nyáron, a  továbbiakhoz kérlek, hívj: 06 30 750 7706

Köszönöm!

Szilárd

 

 

Hobbitház I. – A tervezéstől a vázszerkezetig

Az alábbi bejegyzés egy rövid összefoglalója a házépítési folyamat első felének, melyben az ötlettől az alapon át a favázig jutottunk el. A néhány, kikívánkozó gondolaton túl előtérbe engedjük a képeket, beszéljenek önmagukért. Jó olvasást minden kis hobbitnak! 🙂

 

Előzetes álmok és hasznos impulzusok

Körülbelül 2014 óta gondolkoztam a mi kis házunkon. Sokféle formában, sokféle technológiát felhasználva alkottam meg a vázlatokat a szellemi síkon. Volt benne boltíves szupervályog, earthship jellegű megoldások és hagyományos magyar parasztház. Mióta 2016-ban Nemessándorházára költöztünk, volt alkalmam vályogházakban lakó szomszédaim jóvoltából részletesen is elmélyülni a témában. A kör alakú jurtában való élet is formált az elképzeléseimen. Különösen nagy hatással volt rám az öntartó reciproktető, melyből több is van mifelénk. Tehát sok hasznos impulzus ért, melyek lassan egy konkrét terv képében körvonalazódtak. Ennek alapvetései voltak: 1. Kör alakú vagy ahhoz közelítő tér. 2. Vályogfal és lehetőleg minél több helyben fellehető vagy közelből beszerezhető anyag. 3. Reciproktető, zöld tetős megoldás. 4. Lélegző, élő ház, sok napfénnyel.

Egy nonagon tervei

2018 januárjától lettek konkrétabbak a tervek, mikor is eldöntöttem, hogy egy hasonló szerkezetű házat építek, mint szomszédom, Edward Davis, aki egy kilencszögű hobbitház építője és boldog tulajdonosa. Van nálunk 6, 9 és 12 szögű változat is. Nekem tetszett a kilenc. Ez a falakat felhúzva már körhatást ad, de mégis a mintegy 2,5 m széles oldalak jobban harmonizálnak a még egyelőre szögletes bútorainkkal. Alább tavaly téli játszadozásaim láthatóak. 🙂

 

 

 

Fontos volt továbbá, hogy ne lépjük túl a 100 légköbmétert és 4,5 m gerincmagasságot, így az építendő terménytároló ill. -feldolgozó (!) csak bejelentésköteles, nem engedélyköteles. Alapja, az előtereket/verandát leszámítva mintegy 34 m2.  Egy, a helyi viszonyokat jól ismerő építész, Csonka László (Mozaik Projekt) készítette el a mi ötleteink alapján a bejelentéshez szükséges tervrajzot. Ezúton is köszönet Neki!

Az épületet egyébként úgy terveztük, hogy az harmonikusan illeszkedjen a permakultúrás elképzeléseinkbe. Az ún. nulladik zónának is nevezett ház köré építjük ki a konyhakertet, melyből kiindulva haladunk majd a további gyümölcsös, baromfis és egyéb rendszereink felé.

Idén májusban kezdtünk neki. Az ötlet az volt, hogy párhuzamosan építjük a kis  hatszögű fürdőházunkat, és fáziskéséssel a nagyobb kilencszögű testvérét. Gondoltam, a kicsinél kiszűrhetőek lesznek majd bizonyos hibák, melyeket a tapasztalat hiánya okoz. Ez részben sikerült, részben nem. De mindenképp örülök ennek a választásnak.

Hallottam egy mondást: “Az első házat az ellenségednek építed. A másodikat a barátodnak. A harmadikat magadnak.” Akárhogy is van, én az elsőt a családomnak építem. Biztos, hogy lehet majd jobbat, szebbet, de ez a miénk lesz, örömünk lesz benne, és nekünk jó szolgálatot fog tenni. Ezzel a lendülettel estünk neki. A többi lent látható. 😀

Földmunkák és alapozás

Májusban egy munkagép keszítette elő a terepet. Majd következett az alap ásása, két nap, 2-3 ember.

_DSC0166

 

Mi az úgynevetett rubble trench alap melett döntöttünk. A fal alatt, körben van egy erősebb koszorú, a padló pedig kaviccsal van feltöltve. A fagyhatár alatt a földben fut egy szivárgáselvezető dréncső, fölötte egy döngölt agyagos kavicsréteg, és egy 45 cm vastag vasbeton. Magyarul, igyekeztünk csak annyi betont használtunk, amennyit úgymond muszáj volt.

 

_DSC0181

 

IMG_3029

_DSC0320

_DSC0325
Figyelem: a kép hibát tartalmaz! Nem ez lenne a megfelelő anyag, amit itt beletöltenek. Erre utólag jöttem rá. A hibát javítjuk jövőre…
_DSC0328 2
De legalább látható a rétegzés. Ezért mutatom 🙂

Az alapszerkezet, a wood hendge.

Az éptkezés nem zajlott folyamatosan, sok minden történt idén. Így mire a vázszerkezethez kezdtünk, már őszre fordult az idő. Először a kis házunk 6 akácoszlopát állítottuk fel, majd október végén jött a nagy ház szerkezete, melyhez hívtunk önkéntesket is. Ezúton is köszönöm minden kedves ember munkáját! Nagy öröm volt veletek dolgozni!

Alább egy sorozat  a fürdőházról.:

IMG_3548

IMG_3552

IMG_3573

IMG_3579

_DSC0035 2

És akkora a fő cucc. Itt amit kiemelnék, az a csapolás. A nagy házat Edward szomszédommal csináltuk, ott lestem el, miként megy. Csak annyit mondok, hogy nagyon izgalmas, ahogy a koszorú szögei egy 9 oldalú sokszög esetében alakulnak. És beletelt pár vágásba, amíg ellestem a szomszédtól a technikát.

_DSC0042
Elmélet…

És gyakorlat…

 

_DSC0053
Most már mehet a magasba…

 

Alább az októberi akció képei: szerkezetállítás kedves emberekkel.

IMG_3594

_DSC0059

IMG_3591

_DSC0077

_DSC0086

_DSC0088

A külső köszorút később állítottam hozzá. Na itt már egyedül kellett a csapolásokat beállítanom… Panorámakép 1.:

IMG_3624

 

Reciproktető, avagy: szerelem első látásra

Ha valami szexi, akkor ez az. Egymást tartó gerendák vagy rönkök, közepén egy csillagos égre néző kupola (még borús idő esetén is :D). Nagyon flexibilis (az egész tető még a tetőn is megemelhető), és tudtommal ez talán az egyetlen olyan szerkezet, amelynél a falakra nem terhelődik kifelé ható nyomás. Az erővonalak (nálam) 9 oszlopon keresztül az alapba futnak le. A reciproktető igazi szerelem első látásra.  Persze a szerelem rózsaszín ködében azért hajlamos elfeledni az ember néhány dolgot, amivel még később sok teendője lesz. Egy ilyen tető elsősorban zöldtetővel borítható, melyhez ma EPDM tófolját/tetőfolját használnak. Elég macerás felrakni, meg nem is nagyon öko. És a  tető szigetelésén is rendesen el kellett gondolkozzak. Biztos jó kis kihívás lesz a tető lefedése jövőre. Itt a klasszikus, négyszögletes, cserepes játékosok talán előnyben vannak. Na de nem panaszkodom, mi választottuk ezt, és ez jól is van így.

Azért még annyit hadd meséljek el (mivel a képekből ez nem derül ki), hogy a tervezetthez képest mintegy másfél hónappal később érkeztek meg a fenyőrönkök.

IMG_3715
Reggelente már deresedet…

És ez bizony igazán próbára tett minket. A végén az előkészületek (kérgezés, fakezelés) sem teljesen úgy sikerültek, mintha októberben nyomtuk volna. Van egy-két, előre kiszámíthatatlan tényező, amely a végeredményt döntően talán nem is, de a munkamenet sok, apró részletét mégis befolyásolja. Úgyhogy masszív teremtő erő kellett, hogy egyáltalán tető alá tudjuk hozni a házat, mielőtt ránk szakad a hó. Egy csodálatos, barátokból, szomszédokból álló csapat segített minket, hogy végül minden a helyére kerüljön, és elmehessünk téli szünidőre. Szeretettel gondolok rátok, srácok!

IMG_3714
Az “árbóc” sokat segített

IMG_3718

Itt kezdtünk csak neki:

 

IMG_3747
Ez már egy másik nap volt. Itt a 9 mellé még 9 köztes gerenda került fel.

Szédítő:

 

IMG_3781

IMG_3782
A nap egész nap kényeztetett minket

 

_DSC0065
És mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs Anne, aki mindig ilyeneket csinált…és még annál ilyenebbeket főzőtt… áldás Rá!
IMG_3779
Ez is szédítő…:)

 

2019: Kidomborítjuk!

December közepén letakarva, szénabálákat és deszkákat tárolva állt a kis hobbitház.

_DSC0107

_DSC0104

_DSC0102
Ez itt a leendő fürdőház/szauna. Itt folytatjuk tovább.

Jövőre fizikailag kevésbé nehéz, de annál több figyelmet kívánó munkák következnek. Falak, nyílászárók, tető véglegesítése, belső kiépítés stb. Szóval, formát adunk a meglévő házikónak. Ha kész lesz, jelentkezünk. Szép téli álmokat, kedves emberek!

 

P.S:  Alább még egy diashow az idei események emberi oldaláról:

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Ez volt még 2017-ben

Szervusztok és Boldog Új Évet Mindenkinek! Akik követik a családi birtokunk alakulását, azoknak feltűnhetett, hogy az elmúlt hónapok bejegyzés nélkül maradtak. Ez általában annak a jele, hogy sok teendőnk van. 🙂 De most, hogy már csak begyújtunk, és sok más dolgunk nincs, itt az ideje: pótoljuk, amit kell. Az alábbi cikk az ősz folyamán körülöttünk formálódó hektárról szól. A rövidesen következő párja a bennünk lezajló belső változásokat tárgyalja. Tehát most elsőként irány a barkácssztorikhoz. 🙂

 

Víz a láthatáron!

Sok átgondolás után arra jutottunk, kutat furatunk. Az adottságok a völgyben elég jók. Egy évig minden másnap hoztam kannákban a vizet a domb másik lábától, ha esett, ha fújt. Jó kis tornagyakorlat volt. Nyáron a kertünknek igen minimális locsolással kellett beérnie. Néha kedves szomszédunk autóját is igénybe vettük, hogy kicsit növeljük a mennyiséget.

Augusztusban aztán elkezdődött a fúrás a terület alsó részén. Elég sokáig tartott, mert a fúrótorony motorja közben tönkrement. De azért sikerült. Íme pár illusztráció:

_DSC0737

 

_DSC0731

 

_DSC0763

Ezt követően a telek felső részénél kiástam egy gödröt, és egy IBC-tartályt helyeztem el cisztertna gyanánt. A telken pedig KPE csöveket húztunk keresztül  ca. 80 cm mélységben, melyhez egy munkagépnyi sávban végig kellett menni a csetmeten. Vegyes érzések voltak bennem ezzel kapcsolatban. Mert ha lehet, kerüljük a komolyabb beavatkozást ezen a számunkra szent helyen. Eddig mindent kézzel csináltunk, és ez ezt követően is jellemző lesz. Így azonban két nap alatt megvolt a 200 m távolságú vezeték, és ennek örültünk.

_DSC0986
Ez alatt a szalmatakaró alatt egy téliesített IBC-tartály lapul.

 

20171011_140733

 

_DSC0832

A pumpálást egy napelemes rendszer látja el. A felfelé menő csőből leágazik egy rész a nyári konyhához. Ha jó az idő, akkor tehát a víz lentről jön, ágazik el és folyik a csapba. Ha nincs elegendő fény, akkor fentről, a ciszternából folyik szépen lefelé a gravitáció segítségével.

_DSC0929
24 voltos panel működteti a pumpát.

 

20171015_162437
Itt még nem tudtam, mennyi munka vár rám még az aknával…

 

20171021_130714
És mégis folyik a víz. A pumpa debütál a nyári konyhánál

Fennt van egy túlfolyó, amihez lesz egy tavacska is, ahova gyűjtjük majd a vizet és vezetjük le szépen a lejtőn. De ez a völgy vizrendszerének permakultúrás tervezéséhez tartozik, melyről a jövő évben írunk részletesen. A víz elég tiszta, de azért tettünk egy szűrőt a konyhába, a tartályba pedig két EM kerámiát, hogy a víz állapotát optimalizáljuk. Ezen túl ivóvíz céljából egy aktívszenes mobil szűrőt is beszereztünk. Nagyon szuper vizet nyerünk belőle.

_DSC1006

Ha az igazat megvallom, a jövőt máskép képzelem el. Szerintem lesz idő, amikor a gondolatunk erején kívül más segítséget nem veszünk igénybe. Az aktívszenes szűrőbe majd veszünk új betétet, és továbbajándékozzuk annak, akinek még szüksége lesz rá.

És ha a közelben bújkáló forrást kitisztítjuk, akkor magától a felszínre kerülő vizet fogunk inni. Ilyen álmok vannak. De most a jelenlegi megoldás sokat segít nekünk. Ettől függetlenül továbbra is gyűjtünk és használunk esővizet is.

Jövőre a nyári konyhából vezetjük pár méterre tovább a csövet, és lesz kinti zuhanyzó, ill. majdan a házhoz is leágazunk.

 

Téli konyha – az első vályogfalunk

Amire a völgyben kész voltam a téglából rakott vízaknával, meg fent a ciszternával, bizony már november közeledett. De még egy fontos lépés hátra volt, ami nélkül azért nem akartam téli szabira menni: ez a nyári konyha téliesítése volt.

Apósom a nyáron itt hagyott nekünk egy vastag teraszfoliát. Részben ezt akartuk köré tekerni, mert ez nyáron könnyen levehető. De mind a négy oldalra már nem jött volna ki a méret, ezért, és a kísérletező kedvem miatt, úgy alakítottam, hogy az északi oldalra paticsfal jellegű vályogfalat húztam fel. A végére a novemberi napokban már lefagytak az ujjaim a hideg agyagtól, de azért sikerült a kb. 15 cm-es falacskát befejezni. A finom vakoltréteg tavasszal kerül fel, akkor még esztétikusabb lesz.

20171031_170956

 

_DSC0945

 

20171031_170935
Látástól Mikulásig (ill. november közepéig…:-))

 

_DSC0943
vályogos buli

Aztán a többi oldalt inkább improvizálva téliesítettem, meg a tetőtt újra raktam csöpögésmentes változatban. Így nyerte el e téli végső formáját a leánykori nevén nyári konyhaként emlegetett épület, melyben továbbra is derék módon ott áll Ervin, a mosogató szekrény, immáron vízcsappal, meg egy falba épített kis pult a gázrezsónak, mellett a sparhelt. Mindez az alábbi képeken jól megfigyelhető.

_DSC0799
Ilyen volt nyáron

 

_DSC0955
Itt a vége télen

 

_DSC0957

 

_DSC0978

 

_DSC0980

Anne ma mondta, hogy így az enyhe télben nagyon kellemes kint főzni, mosogatni (jobb, mint a jurtában), enni általában azért bent eszünk. De summa sumárum nyertünk még egy helyiséget, amire büszkék vagyunk.

A jurtában a vizet kannába hozzuk be. A múlt évhez képest olyan kényelmesen megy itt az egész, hogy csak na! 🙂

_DSC0983
Status quo: egy darabig még marad az “építési terület”-hangulat

Óvatos mélymulcsolás

A kert előkészítésének utolsó simításai most zajlanak. Többek között a házépítés miatt abban maradtunk, hogy jövőre nem kerteljük agyon magunkat. Mellesleg a ház minden bizonnyal az első kiskertünk helyén lesz. Ez is tovább bonyolítja a dolgokat. 🙂 Van viszont két nagyobb teraszos ágyásunk, aminek a helyét már régen előkészítettem. Szóval ami abba belefér, etet minket majd jövőre a szeretetkertből. Raktam rá Gyulai Iván-féle módszer szerint szalmát, a szomszádunktól származó csirketrágyát, és szalmával fedtem be. Eredetileg lótrágya lett volna, de nem jött össze. Azért valamennyi nitrogént így is nyomunk a talajba, s remélem, a komposztálódás is megindul azért majd. A következő években kicsit jobban ráfekszünk a témára. Lesz rá egy öröklét. 🙂

_DSC1001
Készülőben…

Még néhány érdekesség a Zalai Néplapból…

  1. Még egyszer meleg és pompás alkotások

Októberben, ha még emlékeztek, volt még egy jó kis meleghullám. De mivel azért a levegő már nedvesebb volt, mint nyáron, főleg éjszaka, a kertünk második felvirágzását élt át. Paradicsomot október közepéig szedtünk, a lányok meg kint fürödtek, amikor tudtak. 🙂 Voltak még jó kis eltevések, egyéb barkácsolások. És ez időtájt született néhány kézműves alkotás is Annétól, hogy örömünk legyen bennük.

 

_DSC0872
Őszre még egyszer kizöldültünk – még a kutya is

 

_DSC0778
Októberi reggeli a kertben: oda sütött először a Napocska

 

_DSC0712

_DSC0713

_DSC0711
Szomszédaink jóvoltából júniustól december közepéig környékbeli fákról szedett almát fogyasztottunk
20171102_153037
A szoknyát mama festette-varrta

 

20171018_122014
Ez papa sapija, Anne (sapka) és Hannah (bojt) közös alkotása

 

2. Komposztált humán erőforrás.

Azért hogy a pikáns részletek kedvelői se maradjanak kielégítetlenül: örömmel jelentjük, hogy egy év kerti-konyhai hulladék és alomszéktermés után átforgattam és pár méterrel arrébb további komposztálásra ítéltem a komposztketrec tartalmát, megnyitva a ketrecet a friss tartalmak számára. Az eddig gyűjtött cuccot jövő tél elején rakjuk majd ki a kertbe. Nagyon várom már!

20171124_092843
Amire büszkék lehetünk…

 

20171124_113945
Került rá még szalma is. És mostanra már jól össze is esett.

 

3. Az univerzumunk kupolája: azaz ameddig a szem ellát.

Végre-valahára leszedtük a jurta tetején lévő tündöktakarót, és kapott a jurta egy szép kupolát Lisztes Atilla jóvoltából. Sokkal több fény van, jobban lehet szellőztetni, no meg a látvány sem utolsó. Az ágyból nézzük a csillagos eget.

 

_DSC0993

_DSC0992
Néha még mindig szédítő…

_DSC0977

A legutóbbi telihold néhány napja annyira brutális volt, hogy 5 liternyi kávéivás hatásához hasonlíthatóan gülledt szemekkel néztük a Holdat fél éjszakán keresztük a kupolán át. Varrni lehetett volna bent, olyan erős fény volt. 🙂 Ami még feltűnt, hogy reggelente nem kapcsolunk lámpát, mert van elég fény a reggelihez. Hihi.

4. Brikettel fűtünk.

A tavalyi év nedves fája után, mely miatt áprilisban komolyan tisztítani kellett a kályhát, idén a keményfabrikett mellett döntöttünk. 1-2 év múlva tudunk már annyi fához jutni, amennyi elég lesz egy jól szigetelt vályogházba, s akkor már folyamatosan előredolgozunk, hogy száardhasson a fa. De egyelőre, amíg az első években vennünk kell a fát, azért az árért a lényegesen jobb fütűértékű brikett most nagy mértékben növeli a fütésélményt.

_DSC0996

_DSC0998
Brikettek a jurta alatt várnak a sorukra

That’s all, folks…

Egyelőre itt be is fejezem. Még egyszer legjobbakat mindenkinek! Hamarosan jön a következő bejegyzés a szintúgy izgalmas belső fejlődésünkről. Érdemes lesz elolvasni. 🙂

Gyerekszínház Sándorházán

 

December 5-én, Mikulás alkalmából, három próba után műsorra került a sándorházi faluházban “Bogyó és Babóca: A télapó” c. mese színpadi változata.  Főszerepben három család 4 gyermeke, köztük olyanok is, akik nagyon keményen dolgoztak azért, hogy a falubeli gyermekek előtt magyarul szólaljanak meg. Nagyon büszkék vagyunk rájuk! 

Én személy szerint annak is örülök, hogy ez a sikeres együttműködés nagyon jót tett közösségfejlesztési szempontból is. Ugyanis a szülők is be voltak vonva (zene, színpadkép stb.), és több szempontból próbára lettek téve, melyet szépen ki is álltak. Azóta, összejöveteleink során, a “Bogyó és Babóca” címdal felcsengésére, melyet olyan sokszor játszottunk el együtt, valamennyi érintett szomszéd szeme felcsillan. Azóta is örömmel énekejük.

Folyt. köv. talán valamikor gyerekmnap körül. Mert a díszlet, a jelmezek stb. mind készen állnak egy másik tanulságos történet elmesélésére. 🙂

Köszönöm Nektek, kicsik és nagyok ezt a közös élményt!

Alább rövid képes összefoglaló.

 

Látjuk a fényt az alagút végén

Nehéz hónapok múltán elkezdeni egy bejegyzést. Túl sokat kell válogatni abból a sok nyers anygból (képek, filmek, gondolatok stb.), amelyek formájában az elmúlt csaknek fél év eseményeit megörökítettük.

Szenteste van. Már mindhárom leányzó alszik, mindenen túl vagyunk. Idén különösen érezhető volt, hogy mennyire leváltunk már a Karácsony általam korábban ismert megünnepléséről. Ez nagy megkönnyebbülés.

Ennél azonban sokkal izgalmasabb az, ahová az én drága családom kinőtte magát. December 21-én, kis, szomszédokkal közösen megtartott fényünnepünk napján büszke szívvel tekintettem vissza az elmúlt napokra, hetekre, az éve legsötétebb időszakára, melyben olyan sok összefogás, támogatás, megértés, megbocsátás, felemelkedés és szárnyalás volt jelen minálunk, amit nem vagyok képes szavakban összefoglalni.

S közben, mindennek szerves részeként történt, hogy túllendültünk a házépítés holtpontján is. Most már fűtjük a nagy házat is, élvezkedve nézem minden nap, hol, mennyi napfélny jön be az ablakokon keresztül így télvíz idején. Naponta legalább kétszer megjegyzem, hogy nem látom a füstöt a kéményen (mer’ ugye teljes égéssel ég a kályha :-)). Kerekes Band-et hallgatva tömögetem ki az ablaknyílásokat. A sok apró tennivalót félbe-félbeszakítják a közös étkezések, elnyúló, reggeli beszélgetések, bizonyára boldog jövőbe révedő gondolatok, stb. Egy szó, mint száz: elvagyunk, mint a befőtt. Nem is akármilyen befőtt!

Rövidesen színes-szagos összefoglalót is gyártok Nektek erről. Most egyelőre néhány kép itt a végén. Áldott, Békés Karácsonyt Mindenkinek!

 

 

_DSC0682

_DSC0699_DSC0678_DSC0710_DSC0708_DSC0722_DSC0721

 

Ezerrel nyomjuk a falakat

 

Egy képes villám helyzetjelentés.

Falazunk, ahogy a csövön kifér. Ki kell használni a nyár hátra lévő részét.

Kezdődött mindez Jörg szomszédom kőmíves munkájával:

_DSC0871

_DSC0870

 

Majd egy rövid, de hatékony kaláka akció következett “kenderbeton” fedőnév alatt, melynek során betoltuk a falak közé a meszes-forgácsos-pelyvás masszát. Ezúton is köszönet a jószomszédoknak a segítségért! 🙂

Erről most elszáltak a képek,  csak ez van itt lent, de majd pótolom, ha megkerülnek.

_DSC0881

A felső réteget már vályoggal töltöttük ki, így alakult ki a lábazati rész, melyre eztán köris-körbe (van ilyen szó?) fogjuk a völgyünk adta anyagokból ráfalazni a spéci vályogmasszát.

_DSC0888
Íme a szendvics lábazat. Azóta búzafű is nő ki rajta, eszegetünk belőle 🙂

 

Ma elkezdtem a kisházat zsalu közé fogni. Nyomni kell ezerrel, szép az idő!

 

_DSC0891
Kaszálék és agyag keveréke

_DSC0889_DSC0890_DSC0892

_DSC0901

_DSC0900

_DSC0905

 

Folytatása következik….

Aranykori Szeretet Közösség Kondorfán

Nemrégiben volt szerencsém ellátogatni Kondorfára, még nálunk is nyugatabbra, ahol a “Vissza az Édenbe” című eseményen vettem részt megannyi csodálatos emberrel együtt. Az aznap elhangzott előadásokról videófelvétel is készült, melyben van szó kertészkedésről, a kiköltözés kihívásairól, méhészetről és egyéb izgalmas dolgokról, melyek feltételezhetően e blog olvasóit érdekelhetik. Ezért alább megosztom a videókat! Jó nézelődést!

 

Engelhardt Szilárd: Életmódváltás Most

 

Takács Anasztázia – Takács Jácint: 1 hektáros Szeretet Tér

 

Sántha Izabella: Az én kertem

 

Méhészkedés: Beszélgetés Sári Lajossal

 

 

 

 

 

 

Előadás Nemessándorházán 2019. február 16-án.

Válasz korunk égető problémáira. 

Történet egy családi birtok alapításáról
a nemessándorházi dombok között. 

Engelhardt Szilárd előadása

Helyszín: Nemessándorháza Önkormányzat nagytereme

Időpont: 2019. február 16., 15 óra

Összefoglaló

Az előadás a Sándorházán élő Engelhardt család birtokának alapításáról számol be. Ennek keretében a természetközeli, szabad, öngondoskodó életet választó emberek alapvető értékeiről lesz szó, melyekre felfűzve személyes példákon keresztül mutatjuk be, hogyan alakul át az egyén és a család élete egy birtokon, hogyan mélyül el viszonyunk újra az Anyatermészettel, hogyan teszünk lépéseket egy önrendelekező, önellátó élet felé és arra, hogy szomszédainkkal, környezetünkkel való kapcsolataink átformálásában mit tartunk fontosnak.

Ezen túl említést teszünk a Magyarországon lezajló vidékre költözési hullámról, az ökológiai rendszerváltásról és a helyi boldogulásról is.

Az előadóról

Családi birtokos vagyok. A mókuskerék pörgetése helyett természetközeli, öngondoskodó, szabad élet megtapasztalására törekszem. A fogyasztói állapotról a termelői állapotra valóSz.Engelhardt átállást tartom fontosnak.

Aktuális teremtésünk, melyen feleségemmel és két gyermekemmel dolgozunk, a Zala megyei Nemessándorháza település határában lévő mintegy másfél hektár nagyságú élettér kialakítása. A permakultúrával 2013 körül találkoztam, és azóta ezt a kapcsolatot  egyre inkább mélyítem. Elvei és szemlélete központi részét képezik a mi élő rendszerünk kialakításának is.

Közvetlen szomszédságunkban számos család él, akik hozzánk hasonló életvitelt folytatnak. Jövőképünk szerves része a családi birtokos szomszédokkal, valamint Nemessándorháza falu lakóival és a környékbeliekkel való szeretettetljes  együttműködések kialakítása. Részt veszünk a Magyar Permakultúra Egyesület munkájában és a Magyarország Nagyfalu nevű, családi birtokosokat összefogó kezdeményezésben.

 

Hobbitház állítás.Okt. 20-23. Felhívás hórukkra!

2018. október 20. és 23. között (hosszú hétvége) mandalatetős hobbitházat állítunk permakultúrás szemléletű családi birtokunkon Nemessándorházán, Zala megyében. Erre az eseményre keresünk önkéntes segítőket, akik legalább egy-egy napon részt vennének a szerkezet összeállításában. 

Hogy miért? Mert együtt sokkal könnyebb, mint egyedül. Tényleg: 

_DSC0029
Hol a létrám?

 

Tervezett program

Szombaton (20.) és vasárnap (21.) 8 stabil emberre lenne szükségünk. Ekkor zajlanak le a sok embert mozgató feladatok. Ha van, aki csak hétfőtől tud jönni, az több, kiegészítő feladatba tud bekapcsolódni. Alább röviden a feladatokról, s arról, mit tudunk felajánlani a résztvevőknek.
 
Okt. 20, szombat: a woodhenge váz felállítása.

Ez 9 oszlopot jelent a hozzá tartozó koszorúval, és egyéb kiegészítő munkákkal. Ha lesz kapacitásunk, az előtérhez tartozó további oszlopokat is felállítjuk.

okt. 21, vasárnap. A mandalatető felállítása, a fő-, majd a kiegészítőtartók elhelyezése és rögzítése.

_DSC0032
Íme az elv: önntartó, falkímélő tetőszerkezet

További munkálatok:

Okt. 22, hétfő: Rögzítések a tetőn, tetőfedés deszkákkal.

Okt. 23, kedd: tetőfedés deszkákkal

Minden nap 10 és 17 óra közzött tervzzük a hatékony munkát. Ha aznap jössz, kérlek, legalább 30 perccel korábban érkezz. Ha az időjárás vagy egyéb nagyobb erő nem tenné lehetővé a munkát, akkor az eseményt át kell ütemezni későbbre. Erről legkésőbb október 19., péntek délig küldünk személyes tájékoztatást a jelentkezőknek.

Szombaton és vasárnap is fogunk főzni ebédet, és lesz kávé, süti, mogyi napközben.

FIGYELEM: a jelentkezést hivatalosan berekesztettük. Főképp a korlátozott szálláshely miatt. Már csak olyanokat tudnák fogadni, akik egy napra jönnek. Ha valaki még szeretne részt venni, az telefonon keressen minket: 30/ 750 7706.

 

Köszönet az eddigi jelentkezőknek!

Várunk Benneteket sok szeretettel a közös munkára!

Üdvözlettel,
Engelhardt Anne és Szilárd
Családi Szeretetkert

 

 

Permakultúra a köbön

Mintegy 5 éve kísér minket a permakultúra szemlélete. A kapcsolat egyre mélyül, az utazás egyre izgalmasabbá válik. Mindenekelőtt pedig, személy szerint, nagyon nagy örömöt érzek, ha arra gondolok hogy még rengeteg szép dolgot kell majd megtanulnunk alkalmazni a mi környezetünkben.  Megérett egy kis beszámoló e témában.

Laptop előtt ülő Indiana Jones…

…voltam 2012-13 táján. Ha bármi nagy gáz volt az internet dzsungelében, még mindig meg tudtam nyomni az “escape” billentyűt. A valódi természetközeli életről fogalmam sem volt. De mégis, az a néhány év, amikor egy külvárosi lakásban ücsörögtünk, nagyon hasznosnak bizonyult. Sok információt gyűjtöttünk, és beszéltünk meg Annéval, és reméltük, hogy valamikor egy családi birtokon átültethetjük a gyakorlatba a mindenféle ökopraktikát.

Ebben az időben kezdtem elmélyedni a permakultúra témában is. Különösen tetszett a rendszerszemlélete, és az, hogy egy fenntertható környezet kialakításában a tervezésnek lényeges szerepet tulajdonít. A  környezetet alkotó megannyi elem (állatok, növények, talaj, építmények stb.) közötti interaktív kapcsolatok létrhozása, és azok “karbantartása”  a cél, úgy hogy minden lehetőleg a maga természete szerint lássa el a feladatát (legyen szó akár a vízről, akár valamilyen legelő-ásó állatkáról). Mindez pedig olyan mintázatok megfigyelésével kezdődik, amelyek a természeti környezetben létrejövő energiaáramlások látható-mérhető lenyomatai,  pl. szintvonalak egy domboldalon vagy vízfolyások ágszerű elrendeződése).

Ez a cikk személyes beszámoló, nem megyek bele most mindenféle meghatározásbeli részletbe (“mi a permakultúra?” és társai), se nem lesz tudományos igényű a leírás. Helyette elmesélem, honnan indultunk, s hol tartunk most. A többit a témában évtizedes jártasságot szerzettekre bízom (ld. pl. Baji Béla: Permakultúra és önellátó biogazdálkodás)

 

Valamit megszólított bennem

Ezen az úton találkoztam többek között Geoff Lawton videóival is. A ma Permaculture Research Institute névre hallgató, eredetileg Bill Mollison által alapított intezet keretében Geoff széleskörű oktatási tevékenységet végez, gyakorlatilag szerte a világon. A permakultúra egyik jól ismert képviselője és népszerűsítője. Van sok, szép zenével készített, lelkesítő videója, ahol minden második mondatot túlhangsúlyozza. 😀 Mégis, van valami varázsa ezeknek az anyagoknak. Ha mást nem is tett, de felkeltette az érdeklődésemet, megszólított valamit bennem. Annyira feltámadt bennem a vágy, hogy jobban megértesem a környezetemet! Hogy harmonizálni tudjam a saját életteremet, s egyszersmind tiszta élelmiszerrel lássam el a családomat! Mindeközben nem hittem azt, hogy ez valami könnyű sétagalopp lesz, meg hogy én majd az így megtermelt  paradicsomból fogok megélni (bár ki tudja, mi jön még… :-).

A kíváncsiság, a lelkesedés, a tanulni vágyás visz azóta is tovább. Ennek kapcsán örömmel emlékszem vissza egy adott videóra, melyben arról van szó, hogy mit érdemes megfontolni permakultúrás szemszögből, ha valaki egy új területet vásárol. Ennek jelenleg elérhető változatát belinkelem.

 

Ez az anyag azért is vált fontossá számomra, mert a 24. perctől egy olyan domboldal alaptervezését vázolja, amely sok szempontból emlékeztet a mi völgyünk helyzetére. Íme:

boundary_map_final

Persze ezt akkor még nem tudhattam ugyebár, mert nem volt völgy a láthatárunkon. De talán nem véletlen, hogy mikor 2016-ban megláttam ezt a területet, és kapcsoltam ahhoz az érzéshez, amely a permakultúra kapcsán bennem élt már, nem kellett sokat gondolkozni, hogy hol lesz a családi birtok. 🙂 E történet ok-okozati viszonyainak további szerteágazó részleteire most nem térek ki.

Youtube videóktól a PDC-ig

Amit ingyenesen el lehetett érni az interneten, és megragadta a figyelmemet, azt megnéztem, elolvastam, és sokat de sokat gondolkoztam is. Közben a Mollison által írt permakultúrás alapművet is forgattam a kezemben. Valamint megfogalmazódott bennem a vágy, hogy egy tanfolyamot is elvégezzek. Nekem tetszett az a megközelítés, amelyet Lawton is beépít a tananyagaiba. Ő egy olyan alaptervezésből indul ki, amely mindenhol érvényes, különösen egy klasszikus domboldali esetben, amilyen az ő 90-es évek elején kiépített birtoka is volt (ld. fenti videóban a víz, az utak és építmények elrendezésének hármasára épülő tervezést). Lawton azt vallja, hogy ezzel a kezdeti lépéseket lehet megtenni egy permakultúrás környezet kialakítása felé. Az összes többi próbálkozás, problémamegoldás, kaland erre épül. Ezek már egyéni utak.

Nagyon szimpatikus volt az online kurzusa is, legszívesebben már pár éve elvégeztem volna, de akkor még nem érett meg a dolog. Az Élet aztán úgy hozta (mer’ hát az Élet ugye ilyen), hogy már a birtokunkon voltunk az első telet töltve jurtában, minimális internettel, mikor belevágtunk feleségemmel együtt a PDC-be (PDC = Permaculture Design Course).

Geoff és csapata ma már nagyon magas szintre emelte az online oktatást. Egy nagyon alaposan kidolgozott, klasszikus felépítésű kurzust kaptunk, iszonyatos részletességű és mélységű anyaggal (egy példa: Geoff hetente másfél-két órán keresztül válszolt csak a hallgatók által feltett kérdésekre). Mi pedig minden elméletet itthon, a birtokunkon tudtunk életszerűvé alakítani. Elmélyedtünk a terep megfigyelésében, intenzíven tervezgettünk, gondolkodtunk másfél éven át. Amennyire lehetett, megismerkedtünk a területünkkel, de ez a kaland belépője csupán. Alább mellékelem a bizit, ha már van ilyenem. Bár Anne a hivatalos agráros nálunk, úgy döntöttünk, hogy az én nevemet adjuk meg az oklevélen. Most már nekem is van valami papírom, juhu! 😀

PDC_Engelhardt_kep

 

Összességében hadd mondjak még annyit, noha ez nem egy tanfolyamértékelő, hogy szívből ajánlom figyelmetekbe az általunk végzett permakultúra kurzust. Az ár-érték arány mindent összevetve nagyon jó. Lawton oldalán keresztül egyébként elég sok ingyenes anyag is letölthető, a kurzus néhány fejezetét is beleértve.

Végül annyi még, hogy hamarosan el fogunk indítani egy online platformot, ahol a bitokunk permakultúrás kialakítása lesz a fő téma. Képek, leírások, videók kerülnek fel ide, amely egyszer akár valamiféle referenciaanyaggá is fejlődhet majd. Tehát remélem, amögött, hogy permakultúra tervezői végzettségem van, az idő múlásával egyre több felmutatható tartalom lesz.

Egy családi birtok tervei

A tanfolyam elvégzését követően háromnegyed évünk volt a vizsgatervek elkészítésére. Tudtommal ez nem gyakori permakultúra kurzusok esetében. Brutális kérdőívet kellett kitölteni a területünkről, melyhez rengeteg éghajlati adatot, egyéb természeti viszonyokra kiterjedő részletet kellett megadni. Lassan kezdett lehorgonyzódni a fejemben lévő információkatyvasz, és sikerült lépésről lépésre körvonalazni egy tervet, amely e pillanatban a szeretetkert víziójává vállt. Anne görcsösre rajzolta a kezét, én éjszakákon át írtam az anyagot. Utólag visszatekintve nagyon sok érés történt bennünk ez idő alatt. E cikk keretében nem tudom közreadni a teljes anyagot. De egy rövid leírást mellékelek azért angol nyelven, meg akkor álljon itt két térkép a völgyről. Ha egyéb részletek is érdekelnek, akkor 2018. aug. 24-én Zebegényben 16 órától szívesen megosztom Veled a folyamatot, amelyen keresztül mentünk.

 

 

water-access-structure_Engelhardt_final
A többlépcsős terv egyik vázlata. A víz, az utak és építmények lehetséges rendszere a völgyben
FinalDesign_Engelhardt_final
A kész vizsgaanyaghoz készült térkép. A hozzá tartozó, itt nem látható szövegekben azt is leírtuk, miért vannak ott a dolgok, ahol vannak. 🙂

Permakultúra Egyesület, Gyüttment Fesztivál

A közelmúlt eseményeihez tartozik még, hogy beléptünk a MAPER-be, azaz a Magyar Permakultúra Egyesületbe. Sok tapasztalt, lelkes, éles látású embert rejt ez az egyesület. Örülök, hogy bekapcsolódhattunk a munkálatokba. Remélem szívből, hogy gyümölcsöző kapcsolatunk lesz.

Aki jobban meg szeretné ismerni az egyesületet vagy többet szeretne hallani még a permakultúráról igazi szakik tolmácsolásában, az jöjjön el jövő héten a Gyüttment fesztiválra, ahol idén a MAPER szervezi a Gazdálkodók terét. Baji Béla, Gyulai Iván, Kökény Attila, Zaja Péter, Biobia és sok más hazai kiválóság lesz látható-hallható. Szerintem a program önmagáért beszél. Szeretettel várunk mindenkit!